Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - "Égi és földi szép". Makkai Ádámmal beszélget Balázs Géza
válaszolni. Anyám ezeken keresztül tartotta bennem a lelket. A Ráday-könyvtárban van a levelezésünk letéteményezve, több mint 23 év anyaga, annyi, hogy egy-egy jó 600 oldalas kötet kitelne belőle. Balázs G.: Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy teljesen hozzá nem értőként megpróbálnék verseket értelmezni. Nem is idén kell, mert szerintem nagyon olvastatják magukat, de azért egy kis mottót mégis felolvasnék: „Megértés helyett betüremkedik tehát az értelmezés, az értelmezéssel bejön az ideológia.” Na most akkor ebbe a zsákutcába nem megyünk be, de néhány gondolatot följegyeztem. Elekfi tanár úr - a nevét már megemlítettük - azt írja rólad: „sejtelmes ösztönösség és nyelvi tudatosság jellemzi a munkásságát, és fejlett humán műveltség szükséges a megértéséhez”, vagyis egy seregnyi előismeret kell hozzá. Igen, ami itt elhangzott, azt hiszem, ezt alátámasztja. Büky László tanár úr azt mondja, hogy „természettudományi metaforák és intertextualitás jellemzi a költészetedet”, Koppány Zsolt, aki persze nem nyelvész, így vélekedik rólad: „oly tisztán ír, hogy az lenne a legjobb, ha hazajönne, és a magyarokat tanítaná magyarul”. Makkal A.: Nem képzeltem volna... Balázs G.: Persze a költőnek nagyon rossz értelmezni a saját verseit, nem is azt hiszem, hogy ez lenne most a feladatunk, de itt van az ötven, picit több mint ötven év költészetednek az összegyűjtött teljes anyaga, vagy ez egy részleges válogatás? Makkal A.: Azt mondanám, hogy kilencvenöt százaléka. A gyengébb dolgokat kihagytam, különben majdnem az egész. Balázs G.: Ha mégis magadat kéne értelmezned, hol helyeznéd el magadat költőként a mai magyar irodalomban? Nem könnyű kérdés, tudom, és vissza is dobhatod a kérdést, hogy oldják meg ezt az irodalomtörténészek. Makkal A.: Hát kísértésbe hozol, hogy a kedvenceimhez rangsoroljam magam, amihez természetesen non sum dignus, de tényleg nem vagyok rá méltó... Balázs G.: Igen, ezt az ember nem teszi meg szívesen. Makkai A.: Azt hiszem, hogy a magyar költészetnek van egy olyan vonulata, amelyik egyszerre gondolati és lírai. Ebbe a társaságba tartozik Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János és Weöres Sándor. Persze sok, rengeteg nagyon nagy költőnk van, mint például a most közöttünk lévő Tornay József, akinek nagyon-nagyon szeretem a verseit, ugyanúgy Lator Lászlónak is szeretem az írásait. A baj az, hogy sokan nem érték meg az 1989-90-es változásokat. Mind a három, akit elsőként említettem, már halott, és ennek következtében talán kevesebb szó esik róluk manapság, mint kellene. Az utóbbi időben ismertem meg, és nagyon megszerettem Bella István verseit. Az angol nyelvű antológia második kötete ővelük van tele. Egyébként annak dacára, hogy a hazai újságírás és a publikum már szinte minden darab húst lerágott szegény Faludy Gyurkáról, hogy így mondjam, ő valóban nagyon nagy költő volt. O talán néha könnyebb megoldásokat választ, és tovább pukkasztja a polgárt ilyen, olyan, amolyan módon, de hogyha nem szégyen az, hogy valakit betéve tudnak és idéznek, akkor azt kell mondanom, hogy a népszerűségben ő viszi el a pálmát. Mindenki tudja azt is, hogy: „Kiontott véred harmatáért, irgalmazz nékünk, Jézus herceg.” A fordításai persze nem szó szerinti Villon-fordítások. Nagyon sok rossz fordítás született. Egyébként Tornay Jóska barátom a legjobb szak177
