Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 8.)
met kérdezte, iskolám felől érdeklődött és megdicsért egy szépen, meg bizonyára illedelmesen fogalmazott mondatomért. „Ezt jól mondtad” - jelentette ki és elmosolyodott. Csak otthon, este, lefekvés után gondoltam rá, hogy milyen gyönyörű a nagyságos asszony! Attól kezdve olyankor is mentem, amikor nem hívott Ágnes néném. Ajánlkoztam, hogy segítek akármiben, mert éltetett a remény, hogy ismét megláthatom a nagyságos asszonyt. Aztán lehunyt szemmel is megláttam és elhatároztam, hogy attól a perctől kezdve ő lesz az anyám. 43. Úgy meghatódtam a püspökladányi gyerekkoromra emlékezéstől ott, a rilai kolostor templomában, hogy bepárásodott a szemem. Annyira magába ölelt a múlt, hogy időbe telt, amíg kiszabadultam és visszatértem a jelenbe. Első pillantásom a tolmácsnőre esett és megállapítottam, hogy sikeres volt kozmetikai buzgalma, mert mostanra csodaszéppé lett. Amint azonban jobban elmélyültem a látvány tanulmányozásában, mintha ismét a múltba repültem volna, mert a patikusné nagyságos asz- szonyt láttam magam előtt. Olyan döbbenetes volt a hasonlóság, hogy ezt meg is mondtam a tolmácsnőnek.- A nők nem szeretnek hasonlítani - replikázott. - Egyediek szeretnek lenni.- De ha Grace Kellyhez hasonlítom magát?- Én - én vagyok.- De én Grace Kellynél is sokkal szebbnek látom magát.- Mindenkinek van az időben egy pillanata. Ez lett az enyém - úgy látszik. Fokozni akartam a méltató összehasonlításokat és majdnem kimondtam, hogy olyan gyönyörű számomra, mint elképzelt anyám. Ezt is bizonyára megengedő mosollyal, a rá raggatott magasztalások egyikeként fogadta volna, de nem esett volna jól neki. Gyorsan le is fékeztem, mert megértettem, hogy nagyot hibáznék. Ez a nő féltékenynek nevezett az imént. Eíiú és naiv hite szerint irigylem a kínait, mert közelebb jutott a vágyott nőhöz, mint én. Úgy véli, verekednek érte a férfiak. Normális körülmények között ilyet nem gondolhatna. Ámde nem normális körülmények között léteztünk. Mesterségesen létrehozott, provokációs térben formálódott egymáshoz való viszonyunk. Kötelezően tartoztunk egymáshoz, kölcsönös érdekünk volt a másik iránti lojalitás. Ebben a kitettségünkben és magunkra hagyottságunkban minden összezavarodhat. Eltorzul a hivatalos kapcsolat, ha privát szándékokkal keveredik. Villant jele zavaros ösztönvilágomban például a férfivágynak is, ezt azonban félresöpörte az előszáguldó sejtelem, amely szerint elsősorban gyerekkoromból való az a vonzalom, amit a tolmácsnő iránt érzek. Majdnem, vagy inkább tökéletesen azt érzem, amit a patikusné látása kiváltott hajdanán. A patikusné nagyságos asszonyról pedig nem kevesebbet gondoltam a magam számára akkoriban, mint azt, hogy íme, megszültem anyámat. Sokáig éltem abban a varázslatban, hogy ő az anyám, de az idő elhomályosította azt a képzelgést. Most újjáéledt a magam alkotta misztérium. Anyámat véltem a tolmácsnőben. A szegény, szegény igazi, az pedig valahol a pesti külvárosban kószál. 129
