Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 8.)

- Maga is kommunista, ő is.- Ez nem jó argumentum. Nem tudom, hogy ő micsoda. Amit magamról tudok, az sem fér el egy szóban. Ha nem unja, majd beszélek róla.- A professzor felfedezte, hogy gazdagon nem lehet jót cselekedni, ezért minden örökölt vagyonát a kínai kommunista pártnak adta, hogy szegényen élhessen, és csak jókat cselekedhessen. Magáról tudom, hogy szerény körülmények között nevelkedett és mostanra - lám - olyanná lett, akit külföldre küldenek, hogy országát képviselje. Maguk mindketten önerejükből változtak meg. Az angol ezt úgy fejezi ki: Nurture is stronger then nature. A nevelés legyőzi a természetet.- Mért akar mindenáron egy kalap alá venni bennünket?- Mert maga féltékeny a kínaira, pedig nincs oka. Haragszik rá, mert híres ősei voltak, magának meg nem. Ezt úgy kell felfogni, hogy az ősnek is volt őse és előd nélkül senki sem lehet utód. Ennyi.

Megütötte fülemet a féltékeny szó. Belém hasított a sejtelem, hogy a tolmácsnő esetleg komolyan gondolja ezt a képtelenséget!

Talán el is vörösödtem zavaromban és alig mertem ránézni. Oldalra tekert nyakkal figyeltem, és elámultam, hogy mit vacakol még mindig a pipereeszközeivel? Máskor alig látni, amit bűvészkedik, mégis egyszerre csak kivirul, most meg egy órája piszkálja magát csipesszel, ceruzával, púderrel, rúzzsal s mintha öregebb lenne, mint az elején volt.

Ez azért van, állapítottam meg magamban, mert ez tényleg egy öregedő nő. Anyámkorú. Anyámnál persze sokkal... Nna! Mi is a helyes kifejezés? Apoltabb? Igen. Szebb? Most feltétlenül. Anyámról is állították, hogy mutatós volt lány korában. Az én emlékeimben gyönyörű az arca. De lehet, hogy a tolmácsnő hajdanán is nyert volna szépségversenyen anyámmal szemben. Am ennek most már nincs jelentősége. Mindkettejükre rárajzolta magát az idő. A tolmácsnő azonban kellemes lény maradt. Jót tesz neki a kozmetikumok használata, de mindenekelőtt intelligens személyiségének belső fénye adja külső megvilágítását.

Anyám öt elemi után kimaradt az iskolából, mert nem volt pénz további iskolára, és mert kellett munkaereje a paraszti létezés fenntartásához. Abból a gyűlölt létezésből azonban kiszakította magát és világgá nyargalt, hogy egyszer majd révbe érjen. Ami nem sikerült. Ráadásul csákánnyal véste arcára magát a küzdelmes, a rettenetes, az alkoholizmussal is terhelt múlt.

Jelenleg egyedül él.

Két hete ittasan jelent meg a Szabad Föld szerkesztőségében. Korábban ezt nem tette. Ráadásul éppen nem voltam bent.

Jó helyem volt a szerkesztőségben. Többnyire barátságban voltam a kollégákkal s bár ismert volt rendezetlen, presszós-kocsmás magánéletem, becsültek, mint olyan embert, aki amúgy rendes, mindig tiszta ingben, mellényes öltönyben jár, eszes és jó képességű újságíró. Közmegegyezés fogadta, hogy fél évvel korábban olvasószerkesztői pozícióba kerültem. Nagy szó volt, hogy ezt követően sem alakultak feszültségek személyem körül, pedig belejavítgattam kollégáim kézirataiba, vitáztam velük stb.

Némelyek tudták, hogy gondjaim vannak anyámmal, de tágabb körben nem esett szó részletekről. Úgy intéztem, hogy a szerkesztőségen kívül találkozzunk. Eleinte éttermekben, presszókban jöttünk össze, de mindig alkoholosán érkezett és még rá is akart inni. Vita izzott fel közöttünk.

127