Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Bokányi Péter: A közös és a személyes
Kárpáti Kelemenről szólván írja Gyurácz: . .a helytörténet kiváló személyiségeinek nagyon is érthető (sőt: hasznos) bűvöletében könnyen megbillenhet az arányérzék, és besétálhatunk a provincializmus csapdájába. Nem vonunk le semmit helyi nagyságaink értékéből, sőt, emléküket és önmagunkat is megbecsüljük akkor, ha egy pillantással túltekintünk a provincia horizontján, s a nemzeti és egyetemes értékek rendszerében is a megfelelő helyen látjuk őket”. A gondolat szép, s a fentebb említett helyi szerzők életművének értékelésében feltédenül és következetesen érvényesülő szerzői viszonyulást jelez, de érezhetően izgalmasak azok a pillanatok Gyurácz számára, amikor a „helyi” kiemelkedik, s a nemzeti kultúrát meghatározóvá lesz. Amikor például a vasi, répcelaki születésű Halász Imrét a politikatörténeti esszé mesterének nevezheti, vagy elképzelheti, amint a Nyugat főmunkatársaként Halász „ott ül a folyóirat kávéházi asztalánál, s mint Ignotus írja, mindenki őrá figyel, szavának tekintélye, súlya van Adyék, Móriczék szemében”. De ugyanez a lelkesültség munkál akkor is, amikor a Nyugat-Dunántúl irodalmi hagyományait veszi számba, vagy amikor a 2004-ben hatvan éves Pete Györgyöt köszöntve az Életünkről azt mondhatja, hogy az az ország egyik meghatározó irodalmi folyóirata és a rendszerváltás egyik szellemi előkészítője volt a 80-as évek végén (Gyurácz Ferenc is szerkesztője volt az Életünknek akkortájt). A kötet különleges pozíciójú írása az Adalékok és gondolatok a népiség (popidiz- mns) ismeretéhez című előadás. „Személyes ügy” a populizmus is, amely az Egy populista följegyzései című kötetben külön alfejezetet kapott 1993-ban, ugyanakkor kivillan némiképp a kötet kontextusából, lévén az egyetlen elméleti munka. Mégis elhagyhatatlan, hiszen centruma a kötetnek, amennyiben a populizmus, a népiség meghatározója Gyurácz Ferenc gondolkodásának, írásainak a tanulmány fogalmai; a kibontott ideológia és világnézet a kötet valamennyi írását meghatározza. „A népiség, ha valóban az, a parasztság világnézeti bölcsességének, ha úgy tetszik: konzervativizmusának örököse, s mint ilyen, tudja, hogy nincs társadalmi kategória, amely igényt tarthatna arra, hogy mindenekfölött való legyen: sem az egyén, sem a közösség; a nép sem, az osztály sem, de a nemzet, sőt az emberiség sem. S bizony még korunk szent tehenei, az ún. »emberi jogok« vagy akár a tudomány kategóriái sem (...) A mögöttünk hagyott század koponyahegyekből, koncentrációs táborokból, nukleáris szemétdombokból összeálló szörnyű szillogizmusa - kizárásos alapon - eljuttathat bennünket régebbi korok tudományának nem fakuló tételéhez: soli Deo gloria - egyedül Istené a dicsőség”. A kötet egészét, valamennyi írását a kemény kiállás jellemzi: kiállás az értékek, az azokért való cselekvés, a közösségért cselekvés, az ilyen értelmű „személyes ügyek” mellett. Gyurácz Ferenc, miközben megidézi a távolabbi vagy közelebbi múlt hőseit, önmagáról is vall, arról, hogy mik azok az értékek, amelyek az ő életét irányítják, s amely értékek irányadók lehetnek a közösség számára is. S ez minden tudományos tevékenység haszna és értelme: a kutatót az teszi tudóssá, hogy vállalva önmagát, önnön világ- és életszemléletét, kutatásainak eredményeit képes úgy átadni hogy azok többé váljanak, mint tudományos szakmunkák; a Személyes ügyeim című kötet valamennyi írását hitelesíti - minden szaktudományos értékük mellett - az érzékelhető „használni akarás”, a közösségért való tevékenység nyilvánvaló és üdvös szándéka. (Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2009) 90