Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Sajó László versei
A Sakál, a Keselyű és a Hiéna Sakál: megettem mindent mögöttem mosatlanok tornyosulnak életem szeméttelepe odaégett hús lerágott csont az vagyok mit megettem kiszartam de még lehetek virágcserépben trágya világgá szökőkút hullamosogatóban élet vize csordogálok lecsap rám egy szitakötőpillanat fullad hulla nem jut messzire talajvizem mélyén egy varangy ücsörög dülledt szemű halál kétségbeesetten fönt pillanat gyűrűzte víz fölött köröz egy keselyű hiába mindent megettem Keselyű: azt hitted őrző angyalod vagyok egész életedben ott lebegtem fejed fölött most végre itt gubbasztok melleden beléd szállók és nem látok benned csak egy dögöt az idők végezetétől ott lebegtem magzatvizekből gyűlt talajvizek felett köröztem míg rátaláltam emberemre szemed kivájom de mégse látnod kell jövök máj vese belek velő szív kipakollak mellhártya nyelv agy mire megjön a boncnok hűlt helyed keresi ki nem tudja hol vagy a lelkedet meghagyom istennek koncnak Hiéna: dülledt hullák úsznak mosogatólében a földön hullafoltok oszló sakálok veszem és eszem ők a testem és vérem ha idejében érkezem még találok valamit gége porc lábközépcsont borda néhány új hajhagyma fogtömés vesekő a lágy részeket a keselyű elhordta maradt rágós rákos abortált csecsemő
