Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Urbán Péter: Daidalosz, Ikarosz
URBÁN PÉTER Daidalosz, Ikarosz- Ügy vagyunk itt most - mondta Mihály lovag társának, Györgynek, miután mind a ketten szerencsésen visszatértek a pokolból - mint Stephen Dedalus és Buck Mulligan, midőn a Dublini-öböl partján szertenéznek napfelkeltekor. Alattuk a Duna hömpölygött, szürkészöld víztömeg, az ég piszkoskéken derengett, csípett a hajnal. György elpöckölte a csikket, felállt:- Régen láttam apám. Vajon hogy van? - nézték a vizet. Sötét sziluettek a házak, fényló' bogarak az autók, jobbra a Margit híd, balra a Parlament, szemben fent a Vár.- Mi lehet az öreggel? - dünnyögte Mihály válaszként. A Nyugatinál álltak meg, a sarkon, srégen szemben a pompás, bár kopott épülettel. Túlvilági fény sugárzott, ezüstözte a házak falát, az embereket, kocsikat, villamost. Olyan alacsonyról érkezett a fény, hogy sokméteres árnyéka nőtt mindennek, hosszú, keskeny árnyak a hideg, éles fényben. György a tömeg közepén állt, nézte a nőket, egyiket, másikat megszólította, vagy pisszegett nekik, hátha. Elemében volt, élvezte a didergető reggelt, a világot. Mihály a falat támasztotta, eregette a füstöt, szemével követte felszálló hófehér füstpamacsokat, néha Györgyre vagy a nőkre sandított. A nap magasabbra mászott. Mihály előrelépett, megigazította térd alá érő kabátját, beletúrt a hajába, felnézett az égre, hosszan, azután Györgyhöz fordult:- Megyünk? Barátja női feneket követett tekintetével, a fejét csóválta, azután felelt:- Menjünk - szemét nem vette le a hátsóról, csak amikor egy másik nő jött szembe. Lassan sétáltak, megkeresni György apját. A sárga Ikarus volánjánál, lábát a pénztárgép mellé téve szalonnázott az idős lovag. Kék inge, szürke nadrágja, sovány, borostás arca, nevető szeme kortalan, sosem változó. A két, túlvilágról hazatért jóbarát illőn köszöntötte az öreget, nagy volt az öröm, felderült a felelős beosztású atya.- Hát milyen régen... és hogy megváltoztál... jól meglepődtem... ugyan, ugyan, felejtsd el... már azt hittem... erre jártunk éppen... jól vagy?... jól vagytok?... - azután hallgattak, ücsörögtek. Az öreg egyszerre demizsont húzott elő valahonnan az ülés alól, feléjük kínálta:- Na, most elviszlek titeket egy körre - a busz ajtaja sziszegve záródott, fel- duhogott a motor, a sárga böhöm hirtelen megindult, a két fiatal lovag hátrazökkent az ülésen. Kicsit megszeppenve nevettek, nem lesz-e ebből baja a jó atyának. Az csak legyintett. Száguldott a tömegszállító, vágtázott előre a téli, metszőén éles fényben. 46
