Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - A Savanyó pör
megkegyelmezek... a mit 1000 közül - úgymond Józsi - talán egy sem tette volna. A tegnapi tárgyalás a dobai hősködéssel vette kezdetét. VASMEGYEI LAPOK, 1886. MÁJUS 16. Szerdán került a sor az akali rablásra, melynek lefolyását röviden fogjuk előadni. Az 1884. év febr. 19-én Savanyó Józsi négy czinkostársával felfegyverkezve, arczát álszakállal és korommal felismerhetetlenné téve, elment Kiss János akali birtokos lakására. Bezörgetett az ablakon s azt adta elő, hogy ő a kisbíró és sürgős levelet hozott. Kis Tini cselédleány be is eresztette őket a folyosóra, hanem Kiss János anyósa nem nyitotta meg előttük az elsőemeleti szoba ajtaját. A banditák tehát betörték az ajtót. A házigazda nem volt otthon, felesége az első zajra az utczára szökött, a házbeliek közül, azonban senki sem mert a rablók ellen fellépni. A banditák pénzt követeltek a házigazda öreg anyósától, de ő nem teljesíthette kérésüket. Erre Savanyó ököllel arczba vágta, úgy hogy a szegény asz- szony orra és szája feldagadt, szeme pedig kifolyt, s annyira megijedt, hogy agyrázkodtatás következtében elméje megzavarodott. Savanyó egyik czinkostársa, Tót Patyi Pista - ki időközben elhalt - megsajnálta a boldogtalan asszonyt, lemosta arczárói a vért, a Savanyó felé fordulva dühösen kiáltott : „Hát már semmit sem féltek az Istentől ?!” Időközben hazajött a gazda s a faluban megtudta, hogy házánál rablók garázdálkodnak. Azonnal haza sietett és rálőtt a pitvarba őrt álló rablókra. Kettőt meg is sebesített közülök és pedig Nárai Jancsit és Sipos Pistát. Azután Kiss János a korcsmába sietett és segély kért, de az ivóban egybegyűlt parasztoknak mindnek inába szállt a bátorsága és senki sem mert a rablókra támadni. A banditák ez alatt elállták az ajtókat és ablakokat és kifelé lövöldöztek. A házbeli cselédség a lövésektől annyira megrémült, hogy kereket oldott úgy, hogy a banditák akadály nélkül eltávozhattak, összerombolván mindent, ami kezük ügyébe került. Kiss János kára több mint ezer írtra rúgott. Savanyó tagadja, hogy a rablásnál jelen lett volna, de a cseléd felismerte, társai közül pedig Encz és Német bevallották a tettet. Ezzel a tszék befejezte a vádlottak és tanúk kihallgatását. A tárgyalás a fentebbiek után bejefeztetvén, az iratok felolvasása vette kezdetét. Dr. Ajkas Károly kir. ügyész, tekintve a bűnhalmaz roppant nagy voltát, a vádbeszéd előadhatására 24 órai halasztást kért. Csütörtökön szünet volt; pénteken reggel 9 órakor az ügyész előterjesztette vádját, mely az egész perre ki terjeszkedve, minden egyes bűncselekményt kellő világosításba helyezett, s minden egyes rabló bűnrészességét kidomborítva, könnyen áttekinthető képét mutatta az eddig ismertté lett gonosz üzelmeknek. Az ügyész a rablóvezérre halálos ítéletet, a többire pedig kisebb- nagyobb fegyházbüntetést kért kiszabni. 80
