Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Oláh András versei
út visszafelé az út visszafelé hosszabbnak bizonyult: türelmetlenné lettek a szavak a szorongás megmérgezett mindent mint földet a lehulló diólevelek a nyárnak vége: maradék parazsát fölitta a szürke ég kipányvázott hajók imbolyognak a szélben a mólón gubbasztok mozdulatlanul mint egy táska amit a csomagmegőrzőben felejtettek nem voltál elég nekem - látod: már múlt időben beszélek - úgy hagyom a szavakat magam mögött mint az aprót a kocsmaasztalon kövekhez csapdossa arcát a víz lehunyom a szemem: a szégyenlős homályból jó lenne visszaszerezni az eltékozolt időt de lemoshatatlan a szenny a csöndet egy csavargó szutykos hangja töri meg: társa jogát vitatja az újságpapírral borított pádhoz ők a beilleszkedéssel vannak elfoglalva én pedig arra gondolok: mi lesz ha egyszer engem is kihúz majd listájáról az Isten OLÁH ANDRÁS
