Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Ress Imre: Fiume államjogi helyzetének ellentmondásai (1776-1918)

A közjogi bizonytalanság ellenére a dualizmus idején Fiume kivételes autonómiával rendelkezett. Mindezt a fiumei városi képviseló'testület közreműködésével készült statútum szabta meg, amelyet a magyar minisztertanács jóváhagyásával 1872., június 1-jén adtak ki ideiglenes jelleggel, de lényegében a dualizmus végéig érvénybe maradt. Az autonómiát gyakorló legfőbb szerv a fiumei képviselőtestület volt, amelynek feladat- és hatáskörét alapvetően a magyar törvényhatóságok mintájára szabályozták. Néhány lényeges pontban azonban a hazai törvényhatóságoktól eltérően különlegesen széles autonómiát biztosítottak. Az 56 fős képviselőtestületet teljes egészében választások útján, tehát a virilisták nélkül hozták létre. A polgármestert és a képviselőket hat évre választották. Meglehetősen korlátozott volt a magyar kormány által kinevezett kormányzó jogköre. Törvényességi felügyeletet gyakorolt, a képviselőtestületben csak felszólalási és indítványozási joga volt, s annak határozatát csak egy alkalommal függeszthette fel. Fiume hivatalos nyelve az olasz maradt.14 A Bánffy-kormány idején a század végétől több magyar törvényt rendeleti úton léptettek életbe, amit önállóságának csorbulásaként élt meg a város. Mindez gyengítette a magyar állameszmével azonosuló hagyományos fiumei hazafiság vonzerejét s így egyre többen az egységes Olaszország nemzeti nagyságának bűvkörében keresték a város jövőbeni érvényesülését.

1 Eva Faber, Carska gospodarska politika na ladranu od 1717 do 1776. In: Rijeíka luka: povijest, izgradnja, promet / Iglavni urednik; Ervin Dubroviíj. - Rijeka : Muzej grada Rijeke, 2001. - 77-85.

2 Szalay László, Eume a magyar országgyűlésen. Pest 1861. 7.

3 Miskolczy Gyula, A hoivát kérdés története és irományai a rendi állam korában. I. Budapest 1927. 38-41.

4 Soós István, Rijeka u srediStu interesa madarske politike. In: Temelji moderne Rijeke 1780-1830. IPriredio: Ervin Dubroviíj. Rijeka: Muzej grada Rijeke, 2006. - 183-191.

5 Ress Imre, Kapcsolatok és keresztutak, Budapest 2004. 32-60.

6 Mirjana Gross, Poíeci moderne Hrvatske. Neoapsolutizam u civilnoj Hivatskoj i Slavoniji. 1850-1860. Zagreb, Globus, 1985: 110-113, 315-320.

7 Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867. V/l: Die Ministerien Erzherzog Rainer und Mensdorff, (7. Februar 1861 - 30. April 1861), bearbeitet von Horst Brettner-Messler, Wien, 1977. 42-44.

8 Magyar Országos Levéltár, K 27, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1867. április 1.

9 Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. Szerk.: Csengery Lóránt Budapest 1928. 205-206.

10 Haus-, Hof- und Staatsarchiv Wien, Kabinettkanzlei ZI. 1868-4175

11 Magyar Országos Levéltár, K 26, Miniszterelnökség 1868-420-(1354)

12 Mirjana Gross, Izvorno pravaätvo - ideologija, agitacija, pokret Zagreb, 2000. 391-396

13 Haus-, Hof- und Staatsarchiv Wien, Kabinettkanzlei ZI. 1870-2893

14 Cieger András, A közigazgatás autonómiájának nézőpontjai. In: Autonómiák Magyarországon 1848-2000.1. Szerk.: Gergely lenő. Budapest 2005. 57-62.

51