Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Ress Imre: Fiume államjogi helyzetének ellentmondásai (1776-1918)
RESS IMRE Fiume államjogi helyzetének ellentmondásai (1776-1918) A magyar történetírás Fiume múltjához való ambivalens viszonyulását jelzi, hogy a közelmúlt legnagyobb történettudományi teljesítménye, a tízkötetes akadémiai szintézis meg sem említi az adriai kikötőváros újabb kori sorsfordulóját, a magyar koronához kerülésének indítékait és körülményeit. Pedig ez az esemény nem csupán a város fejlődését határozta meg, hanem másfél évszázadon keresztül a magyar-horvát viszonyrendszer releváns tényezőjének bizonyult. Kevesek számára lehet ismert, hogy Fiume 1474 óta Ausztria hercegeinek főhatósága alatt államjogilag a Német-római Birodalomhoz tartozott, de a krajnai hercegséghez fűződő laza jogi kapcsolat ellenére nem alkotta annak integráns részét, hanem mint „corpo separato” (külön test) birodalmi városi ranggal járó autonómiával és szabad kikötői kiváltsággal rendelkezett. A 18. században a bécsi központi kereskedelmi igazgatóság felügyelete alatt állt, amelynek helyi hatósága, az „Intendanza” elsősorban Trieszt gazdasági fejlődését és kereskedelmi forgalmát preferálta. Fiume államjogi hovatartozásának és közjogi állásának megváltoztatását többek között az adriai tengerpart gazdasági viszonyait tanulmányozó trónörökös, a későbbi II. József kezdeményezte, aki a közvetlen tengeri kapcsolat megteremtésével remélte birodalma elmaradt keleti felének, különösen Magyar Királyságának stagnáló gazdaságát és kereskedelmi forgalmát fellendíteni. A trónörökös szándéka mindenesetre találkozott a kikötőváros kereskedőpolgárságának elképzeléseivel, hiszen a városi képviselőtestülete egyidejűleg hasonló érveléssel kérvényezte az uralkodónál a magyar koronához csatolást. Emellett a Habsburg-monarchia tengeri kereskedelmi forgalmában való részesedésért az ausztriai kormányszervek által favorizált trieszti kereskedőkkel folytatott konkurenciaharc ösztönözte a fiumei patríciusokat magyar joghatóság alá kerülésre.1 Ez a gazdasági motívum a huszadik század elejéig szinte mindig a legnagyobb súllyal esett latba a fiumei gazdasági elit politikai állásfoglalásában. Ennek irodalmi lenyomata az a korabeli olasz vers, amelyben a délceg magyar jegyes, mint egy új Perseus szabadítja meg Fiúmét idősebb nővére, Trieszt zsarnoksága alól.2 A kikötőváros átcsatolási folyamata a magyar koronához és a velejáró terület- rendezés a 18. század utolsó harmadától több fázisban ment végbe, amelynek során szembenálló törekvések és ütköző érdekek egész sorát kellett elsimítani. Egyfelől a mai Szlovénia törzsterületét alkotó krajnai hercegség és a német birodalmi rendek várható tiltakozása merülhetett fel, másfelől összhangba kellett hozni a magyar és a horvát rendek igényeit. Mária Terézia első rendelkezése Fiume jogállásáról 1776-ban lényegében a magyar és horvát érdekek valamifajta egyeztetésének szándékával született. Eszerint Fiume, a többi 43
