Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Fiume: Kossuth Lajos levele feleségéhez

s divattá legyen ide vándorolni minden magyarnak. Megkezdjük májusban, de nem egyedül, legalább tíz kocsival.

Vasárnap tehát a Gubernátor nagy ebédet adott; az ebédlő terem ablakából láttuk a tenger játszi habjait s egész ebéd alatt ablakunk alatt a tengerparton harsogott egy gyalog sorezred hangászkara. Este viszont közel éjfélig ablakom alatt szólt a zene, mely közben Fiume notabilitásaival ereszgeténk szobámban Fiume szivarai- nak bodor füstjeit, s vidoran folyt a társalgás magyar, olasz, francia, angol német nyelven, mert e tenger a világ kapuja s Fiume lakói világlakosok.

Másnap reggel ablakom alá evezett a fiumei kapitánysági ladik (lancia) magasra tűzött díszlobogójával s a fiumei társaság direktorainak társaságában 8 erős marin- cero vitt a tengeren Foto Re s Buccari felé. Porto Rében (Királyrév) megnéztük Fran- gepán kastélyában a nagyszerű cistemát s a most kápolnává alakított „subrosa” termet, mellynek egyik falában van egy kis üreg akként építve, hogy benne a terem bármely oldalában mondott suttogó szó meghallatszanék; ott hallgatá ki Frangepán neje az összeesküvési terveket s feladd és férje és Zrínyi a vesztőpadon vérzettének el. Most a kastély Lazarette' alakíttatott s benne az irtózatos skerliero (rákfene-forma) nyavalyában sínlődő betegek gyógyíttatnak.

Porto Réból Buccariba evezénk. A buccari tengeröböl egy mély katlanhoz hasonlít, mellyet a tenger szép nyílását kivéve, borzasztón kopár szikla körit; a tenger szájával szemközt pedig a hegyoldalban emelkedik a tenger színétől fokozatosan Buccari; olly amphitheatrális látvány, minőhöz hasonlót nem láttam soha. Midőn az öbölbe evezénk, a partnál horgonyzó hajók felhuzák díszlobogóikat, elsüték tisztelgésül ágyúikat s a sziklás hegyek által irtóztató mennydörgés gyanánt visszhangzott ágyuropo- gás s a hajósok „hurah ” kiáltásai között szálltunk partra, hol Buccari csaknem egész népe talpon állt s a város főnökei tisztelegve fogadtak.

A Casinoban egy kis olaszos reggelit evénk, fóvetlen füstös sódarszeletből, sajt, tengeri kétszersült, füge s egyéb délszaki gyümölcsökből s szomszéd sziklahegyek hasadé- kaiban óriási iparral mívelt szőllő nedvével poharat emelve a magyar tengerpart jövendőjéért, ismét tengerre szállónk s minden ágyú dörgésétől kísérve röpítének erős matrózaink vissza Fiume felé, hova harmadfél órai evezés után megérkezve, pompás ebéddel fogadott a fiumei vasúttársaság s míg ablakunk alatt az ezred hangászkara harsogd Rákóczi indulóját, én - csak gondold! - olasz áldomásokat valék kénytelen akadozva szavalni, mire a költőies olaszok improvisalt versekkel felelgettenek.

Tegnap reggel Smith úrék amerikai szabású malmába vezettek, mindkettő a Recina vizénél fekszik, ama borzasztó sziklaüregben, hol még az embert bámulatra ragadja a nagyszerű gyármozgalom, elszédíti a természet óriás képeinek szemlélete. Igazán mondom, miután a papirosgyár gyönyörű működését csodáljuk, látván, miként egy 10 öles terem egyik végén a papiros még csak vízfolyadék, a másik végén már kiszárított, kifényesített ívekre szeldelt kész papiros; és ez mind szemünk előtt folytonos lassú változásban 10 perc alatt történik. Másrészről a természet nagyszerűsége felett az emberész dicsőségéről majdnem elfelejtkezünk, midőn a rohanó patak felett vaslemez oldalú csatornán 800 öl lábnyi bosszant egy szál deszkán szédelgő fejjel eljutunk azon ponthoz, hol irtózatos sziklafalon keresztül magának a folyam lyukat fúrt s az elválasztó gátot egy sziklatömeg képezi, melyet földingás lökött le s választott el azon sziklától, mely fejünk felibe omlani fenyegetőzik. De már ezt neked nem fogom megmutathatni, mert szédelgést nem ismerő fejet s erős lépteket kíván.

41