Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Pósa Zoltán versei

EGY FRÁSZT KAPNAK, NEM HOGY KÖZSÉGFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁST.

S AZ ALPESI IDILLI FALUBAN, A KLOROFILLSAPKÁS TEMPLOM, A FACSONTVÁZAS FALUHÁZA ÉS A KÖZMŰVELŐDÉS KUNYHÓJÁNAK ÖLELÉSÉBE BÚJT TÉREN SEM TUDTÁK BEFEJEZNI AZ ÜNNEPI FOLKLÓRMŰSORT, AMIT CSAK AZÉRT IS, DACDÓL LEGALÁBB SAJÁT MAGUKNAK BEMUTATTAK VOLNA.

AZ EGYETEMES SZÜRKESÉG FÉNY-HIÁTUSÁT, MINT HA BEVARRTÁK VOLNA, ÖSSZEGYÓGYULT FEJÜK FÖLÖTT A KÖD, S ÚJRA EGYFORMA HIGANY BORULT A VILÁGRA.

Üzenet a túlvilágra

Barátom lelked a rigókban lakozhat Hiszen málinkóba vágyott még e földön Újratestesülnél sárgán vagy feketén Pihegő tollruha védelmében most is Ámde földre szállni vágyó szellemed már Minden alkalommal hátrálni kényszerül Vagy nyomban visszatér a köztes életbe Amint rátalálsz egy árva kis rigóra Előtted lövik le lelked evilági Kedvenc testköntösét vándor porhüvelyét Sátáni lakomák fekete oltárán Fogyatkozik szárnyas énekesek népe Kinek dalaival korán elköltözött Barátom szólítasz a másik világból De egyre halkabban hallom a nótaszót

38