Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Büki Attila: Abschiedsymphonie
messége számára kell fenntartania. Főként pedig Ofőmél- tósága tudta és kegyes beleegyezése nélkül a másodkarmester senki másnak nem komponálhat.” Ki hallott már ilyet?! Még hogy a herceg tetszése szerinti műveket írjak?! Csak és kizárólag neki... Felháborító! Ki kellett volna húznom a szerződésből. Kivágatni még a gondolat írmagját is Stifftel fejéből. Képzeljék, nemrég még azt is a fejemhez vágta, hogy „szerzeményeim a világ végezetéig sohasem létezhetnek, csak Ester- házy-szerzemények vannak.” Vannak dolgok, melyek nem tarthatók be. Sose találkozhatunk parancsszóra lett szerelmesekkel. A zene számomra szerelem. A szerelem pedig nem rabolható el senkitől. Parancsra zenét komponálni... Ki hallott már ilyet?! Isten bocsássa meg nekem, hogy megboldogult Esterházy Pál Antal őfőméltóságát említem, hisz ő szerződtetett. Szerencsémre? Isten tudja! Hamar elment... Bevallom, a szerződés e pontját nem tartottam meg, s nem is fogom, ha leszakad az ég, akkor se. Esterházy Miklós őfőméltósága nemcsak pompakedvelő, nagyvonalú is. Tudtommal sose foglalkozott azzal, hogy műveimmel mit teszek. Kéréseimet is jó szívvel fogadja. Igaz, ritkán s egyre ritkábban fordulok hozzá kéréssel. Ha már említettem Esterházy Miklós őfőméltósága elődjét, szabályzatának szigorúságát sem hallgathatom el. Az ötödik pontban ez áll: „Joseph Heyden (akár Bécsben, akár az uradalomban) naponta délelőtt és délután megjelenik az előszobában, és me gtudakolja a zenélésre vonatkozó hercegi parancsot. Türelmesen várakozik, majd pedig a kapott parancsot a többi muzsikussal is közli, s a meghatározott időben nemcsak ő maga jelenik meg pontosan, de erre a többieket is szigorúan rászorítja. Abban az esetben pedig, ha a muzsikusok között - várakozás ellenére - civódás, vita vagy egyéb baj kerekednék, azt a másodkarmester lehetőleg simítsa el, hogy a magas Uraság minden apró-cseprő üggyel ne zaklattassék. Amennyiben pedig valami fontosabb dolog történik, amit... egymaga megoldani nem képes, úgy arról a Herceg úr Őkegyelmessé- gét legalázatosabban tudósítsa.” Nekem ne mondja senki, hogy ezekkel a feltételekkel bárki is elfogadná az ilyen megbízatást, hacsak nem szorongatott helyzete miatt kényszerül rá. Tudom, a bőrömre spórol Stifftel még ezzel is. Mint valami csicskás... álljak itt, várakozzak ott, pörgessem az ostort a muzsikusok feje felett. Dörmögjek, fegyelmezzek. .. A gonoszság hetedik pontjában így fogalmaz Stifftel: „A másodkarmester minden szorgalma és jó szándéka latba vetésével ügyeljen valamennyi zeneműre és hangszerre, nehogy azok gondatlanság és hanyagság folytán tönkremenjenek s használhatatlanná váljanak. Ezekért ő felel.” Még jó, hogy a hangszerraktárnál nem kell őrséget állnom! Még jó, hogy nem kell hangszereket pucolnom. Naponta 16-18 órákat dolgozom. Mit nem akar még tőlem? Mária, a feleségem, ha ezt tudná, a titkár betűi már mind a gyertya lángjának hamuivá lettek volna. Elégessem? Szétszórjam a hamuját, mint szél a pelyvát? Ilyen volna a sorsa minden tehetséges zenésznek, ha élni akar? Tűrjön, dolgozzon és haljon bele abba, hogy viheti szerelmét a mindenség fenséges ege alá. 30
