Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Tornai József versei
„Életünk olyan üres, hogy nincs is miből kiábrándulni.” Nem tévedsz, tévedhetetlen fajunk Gúnyos Arca? Nem! Igazságod ama véres gyümölcsű Nagy Fa. Egyre nő. Megvetésed rajta. Hetvadásod ellen A szíved, szíved is, szíved velem szállhat, szíved a legszebb, ihajla, szeretem a szádat, ihajla! Szíved a legszebb, ihajla, szeretem a szádat, igazán. Nem vagy, nem vagy virág, nem mersz kivirulni, talán azt gondolod, ihajla, minek elhervadni, ihajla! Talán azt gondolod, ihajla, minek elhervadni, igazán? Ha te, ha te egyszer lennél a szerelmem, ölelném a szíved, ihajla, szíved minden ellen, ihajla, ölelném a szíved, ihajla, hervadásod ellen, igazán! Népdalok és szívek Először az uráli fuvolák hallgattak el, azután a Nagykunság ajkai hallgattak el, végül a magyari szívek hallgattak el, sej, iharfa, juharfa! most már csak az én agyam énekel.
