Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Géczi János: Veszprém-esszé

bői. A protestánsok telkeit kanonokok kapták meg, azzal a feltétellel, hogy be kell azokat építtetni, s így készültek el a város legszebb palotái. Nyugaton pe­dig, a várral szemközti hegyen felépült egy parkos kertben az erődítménysze­rű templom, a reformátusoké, amelynek a harangjára az van felírva: .. .dicsérd, Jeruzsálem, az urat... Az illattal feltöltött damaszkuszi olajrózsa mécsese mellett afelett töprengek, hogy miért is váltak fontossá a szentjánosbogarak. Ha az ablakpárkányon vázában párálló rózsa nem egyéb, mint középkori eleink gyógyszer-rózsája, akkor kétségtelen, hogy ez a virág tűzpiros. De van- e még olvasó, aki e rózsa nevéből rögvest képes meglátni a piros szirmú virá­got, miként Aladdin csodalámpájában a hol jóságos, hol gonosz szellemet? A lelket kúráló rózsanyílás idején, talán az elmúlt évben volt egy este, ami­kor városi programot csináltunk, Mari, férje és én. Amióta elváltam, alig-alig találkozom valakivel, a munkám sok és szeretem elvégezni. A kerttervező-se- bész házaspárhoz ugyan közel lakom, de évente egynéhány alkalmon túl nem rongálom otthonukat, mindig üres tányérok maradnak utánam, nem is szólva szétszórt mondataimról. Beállítottam hozzájuk, hívatlanul, mert tehetem, s máris pakoltam őket össze, mert közelgett az idő. A Benedek-hegy keleti szik­lafala jól körülhatárolható, csendes és meleg öblében szentjánosbogarak raj- zottak, éppen ott, ahol az elhagyatott Szerelem-sziget terül el. A repülő hímek kékeszöld fénycsomóként bukdácsoltak a levegőben, hol itt, hol ott fénnyel rajzolt vonalszakaszok jelentek meg a meszes talajon nőtt, kis kiterjedésű bo­kor erdőben. Palackot nyitottunk, bort töltöttünk magunknak, s amíg el nem fogyott az ital, néztük a levegőnek a rovarok potroha utolsó szelvényein lévő fénykibocsátó szerv által létrejövő rajzolatát. A szentjánosbogár ritkulásához a település fényei is hozzájárulnak - azon a ponton, lényegében Veszprém központjától néhány száz méterre azonban olyan helyre bukkantunk, ahová még nem hatolt el a szennyező fény, amely megtéveszthetné s a fűben mászkáló nőstényektől elvonzaná a hímeket. Ame­lyek egyébként csak akkor látszanak, és égnek fénycseppként, ha oxigént vesz­nek fel, azaz, ha éppen belélegzenek. A Szerelem-sziget setét fűzfái fölé magasodott a középkori, időnként Szent Tamás-mezőként is emlegetett Szent Tamás-szeg talán tévesen azonosított Pajtakert dombja, közvetlen fölöttünk a Benedek-hegy fehér és rücskös bőrű hüllőtaraja, lejjebb a mogorva és sok palotájával tömbbé tömörödő vár. Mi pe­dig nem gondolunk vissza száz évvel, amikor e helyen még álltak a Tobak ut­ca bőrcserző tobakosainak házai, hanem a bakacsinná változó éjben a neonzöld szíjakat bámultuk, hogy fűzik be a hely szellemének ujjai itt a cipőfűzőt egy bőrcipőbe, ott egy zsineges mellénybe, amott miként kötik valaki darázsdere­kára a fényből készült övét. Az Úrkúti gabonaőrlő malomból, amely most vendéglő, valaki még danol- va lép elő, aztán, ki tudja miért, benne szakad a dallam. De ennyi elég is volt ahhoz, hogy már ne a szentjánosbogarak éjszakáján gondolkozzunk, s mivel a levegő is hűlt, hazafelé vettük az irányt. Mindig úgy gondoltam, hogy ha már éjjel nem lehet bemenni egy könyvtárba vagy egy templomba, egy kocsmába, 20

Next

/
Thumbnails
Contents