Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Saáry Éva versei

A túlsó part

A halálomból visszanézve az életemre, az egészre csak fájdalom és düh van bennem, éltem érteden magam ellen.

Szerelmeimnek édes mérge ártalmamra volt — de megérte.

Felejtős

Az arcodra, a szádra gondoltam, ahogy ünneppé váltak benne a szavak. Elképzeltem hozzá ujjaid, leejtett kézfejed, melyekkel álltadban sosem tudtál mit kezdeni. Láttam a hasad bőrét, köldököd alatt futó ritkás szőrcsíkot.

Azt akartam, hogy halj meg.

Párologj a semmibe, mint egy fénykép, amelyből száz év múlva üres papír lesz.

Olyankor ha kérdezték, mi az, csak a fejed ráztad, halványabb lett a kezed; fény felé tartva, fehér csontok világítottak, mint a röntgenképen, s cigarettád kialudt.

160