Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Tüskés Tibor: Egy félresikerült kiadói vállalkozás

dozójának kérésére rajzokat készített.” Tehát a könyvnek a két alkotón kívül van még egy harmadik „szerzője”, azaz szerkesztője, az önmagát „a Pilinszky- életmű gondozójának” kinevező Hafher Zoltán. (Bár talán mások - például Jeleníts István - is tettek egyet-mást a Pilinszky-életműért, ami aligha hitbizo- mány, aligha kisajátítható.)

A nagy, A/5-ös méretű, álló téglalap alakú kötet két ciklusban Pilinszky János tizenöt, időrendbe sorolt versét és hét töredékét, valamint Tandori Dezső harmincnégy egész oldalas rajzát tartalmazza. Jegyezzük föl a szerénység jelét is: a versek nyomtatott szövege mindig a „fontosabb” jobb, páratlan oldalon olvasható, a rajzok - három kivétellel - a bal, páros és számozatlan oldalon találhatók. A cikluscímek helyesírásával azonban már baj van. Az első ciklus élén ez áll: „A kavicsok közt egy”. Pilinszky versében, az Egy szenvedély margójára második sorában ez olvasható: a kavicsok közt egyre. A második ciklus címe: „Angyal, ki vagy?” a töredékben, ahonnét a címet kiemelték, nincs idézőjel a sor elején és végén.

*

Tandori költői és műfordítói tehetségét és teljesítményét ma már nem kell bizonyítani. Költői és műfordítói életművének gazdagságát, zsenialitását magam is elismerem, és nagyra becsülöm. És erre nem ma jöttem rá, nem másvalaki figyelmeztetett. Huszonnégy éves volt (én se sokkal több, a harmincon valamivel túl), amikor tanári diplomája megszerzésének évében, 1962-ben és 1963-ban verseit közöltük az általam szerkesztett pécsi Jelenkor folyóiratban. Az első önálló verseskönyve, a Töredék Hamletnek megjelenése (1968) előtt hat évvel volt. (Igaz, ennek jelét még nem olvastam megnyilatkozásai között.) Tandori Dezső neve ma rangot jelent a magyar irodalomban. De most nem erről van szó. Vizuális megnyilatkozásairól, „rajzairól”, ún. Pilinszky-illusztrá- cióiról kell beszélnünk.

*

Nem vagyok képzőművész, nem vagyok festő vagy grafikus. Honnét veszem akkor a bátorságot, hogy véleményt mondjak egy irodalmi alkotás kísérőrajzairól?

Több érvem van rá.

Kezdjük az irodalmival, ami munkám okán a legközelebb áll hozzám. Babits Mihály 1918-ban Költészet és előadóművészét címmel bevezető előadást mondott Odry Árpád előadóestjén.1 Ebben a ritkán idézett tanulmányában az irodalmi művek megszólaltatását, a művészi előadást az illusztrátor munkájához hasonlította. Ha így igaz, akkor fordítva is érvényes: a jó illusztráció olyan, mint az igényes előadóművészet, mint az irodalmi alkotás művészi tolmácsolása.

„Ki az az illusztrátor? Mit jelent az, hogy az előadóművész - illusztrátor?” - kérdezi Babits. Válaszát négy oldalon át fejtegeti, de itt csak a legfontosabb gondolatait idézem:

136