Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Sümegi György: Tóth Menyhért szobrai

fejlesztés végleges móduszának egyéni kialakítása. Ettől az időtől kezdődően mintha emésztő gyorsasággal, egyre sodróbb lendülettel jutott volna végleges, képi kifehéredésével párhuzamosan fixálódó metódusához, művei vastagon fölhordott faktúrájának, pulzáló felületeinek, gazdag, plasztikus impasztójához. Mintha mintázná képeit, festői domborműveit. E jelenségről ő maga vallotta: „Mindig alapozott vászonra festek, és fejlesztéses technikával dolgozom. Vagyis újabb és újabb rétegeket viszek rá a vászonra. Tizianónak van igaza, aki harmincszor is ráment a lazúrokkal, mert őnála minden rávitt réteg egyben formaképző elem is volt. Én is ezt teszem. Némely helyen vékonyabb, máshol vastagabb, rücskös felület keletkezik. A felület rücskösségének az én művészetemben igen fontos szerepe van, [...] afféle érzelmi erupciót fejez ki. Mint amikor a föld gyűrődéseiből hegyek keletkeznek”.24 Az agyag gyűrődéseiből pedig szobrok - folytathatnánk a gondolatmenetet. S valóban: plasztikai értékeket jelző rajzok ugyanúgy előfordulnak Tóth Menyhért művészetében, mint megrögzült plasztikus felületképzéssel mintázott festmények és önálló szobrok.

Előfordul olyan rajz is, amire maga az alkotó írta föl: Szobor, vagyis szobor-terv, szoborként is elképzelhető. A kisméretű, 9 ceruzarajzot tartalmazó irka-füzet25 szobor föliratú rajzán föltartott karú, lábait egymáson átvető ülő figurát látunk. Sokkal érdekesebb, fontosabb ez, ha az egymásra erősen hasonlító darabokat rajzsorozatként értelmezzük. Erre valós okot szolgáltathat számunkra az „1947. okt. 31. Dicsértess. A Jézus Krisztus föliratú”, álló alakot mutató, sorozatkezdő rajz. Ez lehet a mélyen vallásos, hívő katolikus Tóth Menyhért Krisztus-képének, Jézus-keresésének szoborban való elképzelése, megjelenítése. A testet körberajzoló vonalak láncszerűen egymásba kapcsolódnak a felületen, s a finom satírozással egybefonódva szinte bunda-, vagy szőrként veszik körül a test formáit. Mindez rajzi előzménye vagy akár forrása is lehet annak a Tóth Menyhért-szobornak, amely csupán említésből ismert, így: „Tóth Menyhért megrendítő műve, a Krisztus-szobor, vagy inkább így, egy ember mellszobra, akinek emberbőr helyett göndör báránybőre van. A megrendítő a szoborban az, hogy hiába gondolunk a megnyúzott Dionysosra, hiába az Aranyborjúra, ez száraz és majdnem irodalmi gondolat marad. Megrendítő a szobrát meglátva, ugyanabban a pillanatban értjük meg, hogy ez a mű egyetlen, el nem hárítható áldozatunk képe”.26 A Kemény Katalin által él- ményszerűen leírt találkozása Tóth Menyhért szobrával - kiállításon27 vagy még inkább valahol műteremben lehetett, hiszen az 1947-es évben csupán egy kiállítási szereplését találtam Tóth Menyhértnek, s ezért bízvást föltehető, hogy a magánszférában, netán műtermi körülmények között szembesülhetett az ismertté 1947 óta sem vált Tóth Menyhért-szoborral.

Tóth Menyhért szobrainak első csoportja, (Mukuli, vagy Os I., Harcos, Ősöm vagy Os II., Krisztus) keletkezését tekintve az 1940-47 közötti időben mint első plasztikai kísérletei eredménye jött létre.

Az első szobra a Mukuli (gyakran Os I. vagy Ősöm I. címen, vagy Mókuli, Muksó címeken is), amely 1940-1943 között keletkezett.28 Ülő bálvány, totem, a földből kitüremkedett agyagcsomó. A felületén horpadások, kráterek. A szemek erős és karakteres formai megkülönböztetése29 és a fej arányai miatt legin113