Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Sümegi György: Tóth Menyhért szobrai

denség a mérce, tanulni a természettől lehet. S persze mindez kissé misztikusnak tetszhet. Am Tóth Menyhért teljes tevékenységére fundamentális meghatározásként alkalmas a József Attila fogalmazta tétel: „a mindenséggel mérd magad”. Hiszen önmagában megmosolyogtató lehetne versenyre kelni a világ vezető szobrászával, de az ő habitusát ismerve ezt természetes reagálásának vehetjük, ahogyan a miszticizmus által való érintettségét is. Az angol szobrász teremtette művek világa volt kihívó Tóth Menyhértnek annyira, hogy előcsalogatta belőle hitvallásszerű szobrászi önmeghatározását. S ha jól megnézzük az ő szobrait, kivétel nélkül mindegyikre elmondható: olyanok, mintha az agyag gyúrásának, alakításának, az ősi anyaggal, az agyaggal való érintkezés egyfajta mágikus pillanatába rögzültek volna. Az agyag anyagszerűsége, az a közvetlenség, amely létrejövésükhöz oly elementárisán köti, hogy ezen tulajdonságok meg tudtak maradni szobrai elsődleges jelentéskörének. Látszik rajtuk, hogy alkotójuk mintha most hagyta volna abba az agyag tapasztását, formálását, középről kifelé fejlesztett csomóba gyúrását, tömbbé alakítását. S persze azt is sejteni lehet, hogy sok kísérletezés, próbálkozás előzhette meg szoborformái fixálását. Tóth Menyhért életművében a Mukuli (más elnevezésekkel is) című szobrát datálják legkorábbra, 1940-ben keletkezettnek tételezve.8 Ez annyit is jelent, hogy már az első összegző kiállítása9 előtt készülhetett.

Tóth Menyhért az őt támogató,10 barátságába fogadó Kerényi Jenő Izabella utcai padlásműtermében kezdhetett plasztikai kísérletekbe, egyáltalán szoborterv elkészítésébe. A Kerényi-műterem igen alkalmas közeg. Kollegiális miliő lehetett mindehhez, mivel Szalay Lajos is ott kísérletezett szoborcsiná- lással („Próbáltam ezt-azt, de nem sikerült”).11 Egy riporteri kérdésre válaszolva fogalmazta meg Tóth Menyhért, hogy barátja „Kerényi Jenő, a szobrász. Művészete közel áll hozzám”.12 S való igaz, hogy művészkollégái közül őneki köszönhetett legtöbbet. Kerényinek volt aktív alakító-segítő szerepe Tóth Menyhért életében s művészetében.13

Özv. Kerényi Jenőné így emlékszik erre az időszakra „a Menyus kukacokat csinált, egymásra rakta őket. Erre Kerényi: csinálok egy állványt, arra rakd föl a kukacaidat. Menyus fölrakta, de senkinek nem tetszett, így végül bedobta az agyagosládába”.14

További adatok hiányában lehetetlen egyértelműen eldönteni, hogy a Ke- rényi-műteremben mintázgató, szoborelképzeléseket dédelgető Tóth Menyhért eljutott-e végül olyan helyzetbe, hogy be is fejezte volna valamelyik szobrát ott. Az 1960-as évekből van adatunk arra, hogy Kerényinél (akkor már a Kelenhegyi úti műteremben) Cséri Lajos szobrászművész (a Tokaji művésztelep korábbi vezetője) látott „egy kiszáradt agyagszobrot, mellszobrot. Egy kéz úgy föl, a másik kéz a feje fölött, egységes valami volt, olyan gombócok, mint a Menyus”is - e leírás alapján az Ősöm szoborra ismerhetünk. Az a profilrajz, amit Kerényi Tóth Menyhértről16 készített, ugyancsak kifejezője a barátságuknak, amely Tóth Menyhért és Lándori Angela összeházasodásáig, 1969-ig volt intenzív. Kapcsolatuk nem szűnt meg akkor sem teljesen és véglegesen, csupán rendszertelenné vált, s a barátság meglazult. Műveikben is találunk összecsengő, egymásra rímelő formákat, műveket, műrészleteket. Az Ős II. (vagy Ősöm) című, 1946-ra datált Tóth Menyhért-szo110