Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Salamon Nándor: Művészportrék - A Régió Artból
Munkásságának következő szakasza az „alakítás” jegyében bontakozott ki. Gondosan megtervezett, egyszerű formákat (Fejfák gótikája), máskor meg faragással, véséssel, szereléssel összeállított alakzatokat ruházott fel jelentéssel. A „nyeles”, szárnyas, rátétes (szarvas, turul) táblák (Eredetmonda, Őseposz) mellett a kilencvenes években a vén fából hasított, szabad körvonalú deszkalapok és a sámándob körformája vált kedvelt kifejezési eszközzé. A szimmetrikus, tengelyre átkötő elemekkel rögzített falapok emberi alakot öltöttek, amolyan totemekké lényegültek. Egyediségüket asztrális - Nap, Hold, csillag - vagy szakrális szimbólumok - kereszt, betűjelek - alkalmazásával biztosította. A síkfelületekre rovás vagy latin - néha mindkettő! - betűkkel párhuzamosan megismételt szövegeket vésett. A betűk negatív plasztikáját a fa anyaga, a ráhordott szürke vagy fehér festék segít kiemelni. Jelentősége van az írás tartalmának is. A Dozmati regősének három darabból álló sorozata típust képvisel. E technikával több murális alkotást is megformált. Ilyen kombinált műve a körmendi Lófejes kopja, amelyen a „szárnyak” helyett négy, párosán rögzített, mélyített fakorong domborművet alkalmazott. A véseteken egy-egy magyar mitológiai motívumot dolgozott fel (életfa, turul, vitéz, szkíta szarvas). A vas agancs, a fehér lókoponya, a kereszt és a rovásírás többszörösen összetett történelmi jelkép funkciót tölt be az adott téren. A fakorongok önálló, falra akasztható, dombormű változatban ugyancsak megjelennek újabb művei között. Gyakran színezéssel emeli ki a gondolathordozó motívumot. Ezzel az eljárással készültek a nagyszentmiklósi aranykincs részleteit ábrázoló lapos reliefek (Égi vadászat, Démon, Küzdelem stb.). Kerek forma a Sámándob is, archaikus, bevésett figuráival, de „nyélre tűzve” másutt is találkozhatunk e változatokkal. Különös hatást ért el a kunhalomba szúrt, nyélre rögzített kosfejekkel is (Bakonszegi Kos emlékhely). Életművének ez a része jórészt már a sárvári műterméből került ki, ahová 1981-ben - meghallva a hívó szót! - hazatért. Ismert művész akkor már, nagy megbecsülés övezte Szabolcsban. Hazai és külföldi kiállítások sokasága volt mögötte. Jelentkezései eseményt jelentettek egy-egy seregletben. Számos díjat nyert, dobozokat töltenek meg a művészetével foglalkozó tanulmányok, cikkek, kritikák, katalógusok és dokumentumok. Hazatérése mégsem volt diadalmenet. A meglazult gyökerek nem könnyen találtak újra táptalajt. Hiába várt a nyíregyházihoz hasonló, befogadó közegre. Nehézségei inkább növekedtek, mint enyhültek. Az időnkénti kiúttalanságból az alkotómunkába menekült. Csak lassan ritkult körülötte a köd és 70. születésnapjára a szülőváros is ráébredt: értékteremtő polgár él falai között. Büszkén nyújtotta át az életmű díjat a város polgármestere, büszkén emelte azt magasba a művész is, mint az egymásra találás szimbólumát. 64