Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Salamon Nándor: Művészportrék - A Régió Artból
lásra ítélt paraszti életforma tárgyi-szellemi öröksége művészi feladatot is felkínált. Az anyagszerűen faragott, formázott fa eszközök, szerszámok, épületelemek már ekkor nagy hatást tettek rá. Gyűjteni kezdte a maradványokat, idő marta deszkadarabokat, de a formatár egyelőre csupán festményeit gazdagította. A tárgyak mögött felfedezte, megfigyelte a sorsába dőlt emberek életét, „szeizmográfja” jelezte a falu népét megrázó „földrengést”. Remek monotípia sorozata „hozta” az „Üzenetet a faluról”. A lassú talajvesztés, az öregek elmagányosodása láttán támadt háborgását az első díjat nyert „Balatoni dallamok” grafikai lapjaival „csillapította”. Üzenetei idővel sötétebb, drámai színt öltöttek, méretes képtábláira árnyak költöztek, fekete kendős parasztasszonyok alakja „költözött” a Régi konyhába”, szomorkodott elesettségében a „Régi temetőben”. Ácsolt kerítés mögül, holdfényben virító kecskefej „Lidérc”-ként keltett rémületet. A csizmahúzó „Bálvány ” alakját vette fel. „Itt egy ember lakik” című kompozíciójának lényegét földije, Takács Imre ismerte fel és fogalmazta meg: „Egy darab közép-európai múlt, a maga rideg mezítelenségében, de megszerethető varázslatban, a szegénység újszerű megfogalmazásában”. A „Néprajzi kollekció” és a „Szerkezet” még inkább megerősítette, hogy vállalt küldetést teljesít. Miközben faggatja a múltat, a rekvizitumokat, a töredékekből új alkotásokat teremtve, építi a „magyarságérzést ó'rző” jövőt. Némely motívumban felfedezte a geometrikus absztrakt képfestés lehetőségét, de a tárgy felismerhetőségének határain belül maradt mindig. Hasznát konstruáló, képalkotó munkájában gyümölcsöztette. Már e korai periódus tárlatain jele mutatkozott annak, hogy horizontja nem záródik a néphagyomány kutatásával. Egyenes út vezetett a magyar őstörténet mondavilága, a népvándorlás kor régészeti és művészeti emlékeinek tanulmányozásához. Nem véletlen, hogy utazásainak egyik célpontja Belső- Ázsiában volt. Egyelőre a díszítmények átiratait tartalmazó, alumínium és rézfóliára nyomott linómetszetek utaltak tájékozódásának eme irányára. Határozott elképzelésekkel és várakozással telve költözött 1965-ben Győrbe. Növekvő lehetőségek nyíltak, de egyúttal a beilleszkedés keserveivel együtt járó nehézségekbe ütközött. A festés mellett tanított, előadásokat tartott, szervezte a művészklub rendezvényeit, utazott, barátságokat kötött. Fel61