Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Pálfi Ágnes versei

XL

Az égi képhez hogy lehettem volna hasonlatossá, szerelmes istenem!- Parancsra nem ment - sóhajtott a szolga,

kit festegettél magadról. - Képtelen királyi többes, hímnős alkotótárs: igéd az én igám - balsorsod: életem.- Ördögbe már! - hagyd ezt a régi nótát, és azt a kígyót, bárhogyan kísért is, hogy téged illet - kóstálni azt az almát

atyád tilalma bármennyire sért is.

XII.

Ha kész a mű, mint hajdanán a mester, ki jámbor ökrét híven megszoborta, a máglya üszkén végzed te is egyszer,

tűznyelvek nyalta, izzó fémbugyorba temetve tétlen; hol vésőt nem vehetsz kezedbe többé - élve-é vagy halva

magad hogy úgy kivágd, mint egykor a rezet a néma száj likán. - S ki síri dalba fog, ha áldoz, nem tinéktek, földi istenek.

Szabad - miért szabódna? Eleven érctorok.

54