Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Varhot Imre: Sobricsalád Vasmegyében

szeme közé néztem - mellyből a’ legtisztább ’s legjobb lélek derűje sugárzott elő - meg voltam győződve, miként haramia fiának is hasonló becsületes, vagy legalább nem megrögzött gonosz embernek kellett lennie, ’s legfölebb is fiatalkori könnyelműsége, sorsa, a’ körülmény rakott lábai elé olly köveket, mely- lyekbe okvetlenül meg kellett botlania, - mit aztán a’ bárgyú sokaság a’ bűnök legfeketébb színével volt hajlandó bemázolni. És hogy jól vélekedtem, az alább előadandók igazolni fognak. Midőn egy évtizeddel ezelőtt Sobri Józsi a’ dunántúli szép hegyek rengeteg erdőségeiben, mint elhírhedt haramiavezér, uralkodott, ’s merényes kalandjait, csínyjeit a’ megrémült, ’s e’ vonzó érdekű tárgyon még is szeretettel csüg- gő népnek nagyított, kiczifrázott előadásai után hallám: ifjúkori képzeletem világában a’ legélénkebb rajongással támadtak fel azon ábrándos eszmék, miket bennem a’ részint szóbeli mesékből, részint könyvekből eltanult, regényes haramia történetek, Zöld-Marczi, Angyal Bandi-féle hősködések, ’s különösen Schiller „Haramiádnak hatása előidézett. Ekkor még Sobri Józsi a’ költőibb színben tűnt fel előttem, ’s mivel azt mesélték róla, hogy százféle alakot öltve ’s cserélve ki, jár szerte szét az ország minden részében, és hogy félezred katonával is szembe mer szállani, valami roppant nagy embernek, óriási hősnek képzeltem őt. ’S bár később e’ túlmerész képzelet fencsapongó lángjait a’ valónak mindinkábbi megismerése jóformán kihűté bennem: mégis kiváncsi valék a’ híres kalandor szülőföldét, tartózkodása helyét és különösen vérrokonait, annyival is inkább meglátni, mert ez utóbbiak megismerése által azon zavaros, homályos történetet, melly Sobriról még most is különfélekép regéltetik, lehetőleg tisztába hozni remélém, és mert a’ rokonok jelleméből, viszonyaiból egy kis lélektani tapintattal a’ haramiára is könnyebben lehet némi következtetést vonni, - végre pedig e’ pásztorcsaládban hű képe látható a’ dunántúli, különösen a’ vasmegyei magyar nép egy osztálya életének, sajátságainak.

Ki az e’ szöveghez mellékelt kép alakjait megtekinti, ’s az aláírásból megtu- dandja kilótokét, akaratlanul is hozzájuk kapcsolandja, közéjök képzelendi Sobri Józsi alakját, szellemét, ’s leginkább e’ miatt fogja őt érdekelni az ős apa és az oldalán álló két testvér. Én is épen így vagyok ezzel, - ’s azért ne csodálja a’ nyájas olvasó, ha a’ képen nem lévő haramiáról többet fogok írni, mint rokonairól, kik ugyan ővele, - bár pályájuk különböző - bizonyos elválhatat- lan szellemi összeköttetésben állanak. Ezektől ’s Zala és Vasmegyékben több ollyanoktól, kik Sobri Józsit, már mint bújdosót is, személyesen ismerték, igen hiteles és valószínű adatokat hallottam a’ nagyhírű haramia életéről, miket saját nézeteim kíséretében fogok egy lánczba összefűzni.

Sobri Józsi Vasmegyének sűrű vadon erdőkkel borított, hegyes völgyes szélén, báró Mikos széplaki jószágán, az úgynevezett endrődi majorban, mint kanászbojtár növekedett fel szinte pásztorkodó apja, Pap István mellett, kit azért neveztek el Sorbinak, mert Sobor nevű majorságból költözött át ide. Most már 75 éves, de még mindig fiatal erejű atyját e’ vidéken a’ legrégibb időktől fogva mindenki úgy ismeri, mint kötelességének pontosan megfelelő hű szolgát, mint legbecsületesebb, legjámborabb embert, ki még sohasem esett hibába, ’s ki olly vallásos, hogy midőn lelki pásztorát egyházi öltönyében

44