Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Géfin Gyula: Reformkori pillanatképek betyárokkal. Kisfaludy Sándor levelei Szegedy Ferenchez
Élly boldogul! - Feleségem tisztel. - Igen becses, szives jóvoltidba ajánlott különös tisztelettel vagyok igaz szivü szolgád K. Sándor. III. Kedves Barátom! Miután Vass Vármegyével most semmi öszveköttetésben nem vagyok, Ivánkovichot sem látom soha; ’s minthogy tudom, hogy Eötvösről gyakran megy alkalmatosság Acsádra; talán meg fogod bocsátani, ha egy Téged ’s engem egy mértékben illető, kis bizománnyal terhelni merlek. Ezen ide mellékeld: két nyalábot a Magyar Tudós társaság, kézhez szolgáltatás végett, hozzám küldvén, kérlek, méltóztassál ezeket, nálad könnyen előadandó alkalommal, egygyiket Szombadielyre, másikat Kőszeghre küldeni. A Somogyba szól- lót, Krájucznak küldém Zalának szóllóta’ maga helyére. Ha már reám biztattak, becsületemben áll, hogy bizonyosan rendeltt helyökre mennyének. A’ boszszuló Nemezis múlt hónap ,!4-kén itt rettenetes ítéletet gyakorolt ismét a’ Zsiványok felett. Megírom, hogy a’ legközelebb kútfőből hallyad: Nagy Pénteken egy kém által bejelentetvén dél előtt, hogy a’ szomszéd Prágai helységben, egy paraszt csűrben zsiványok lappangnak, az itt lévő pandúr Strázsamester három pandúrral, és egy 30 dragonyosból álló csapat tüstént elfogatásokra siettek. Körülvétetvén a’ kis csűr, melly a’ házak’ során kívül állott, és csak egy kis ajtóval nyílt, a’ zsiványok, már mintegy 100 lépésre, mindgyárt két lövést tevének: az első a pandúr Strázsamestert melyben találta; de a’ golyót a’ mellyén viseltt lapos patróntáska félre ugratta. A’ másik lövés egy köz dragonyost vállbán talált; de csak bőr és hús sértést okozott, és a’ benne akadtt négy szatyma hamar kivétetett. A’ támadók állása veszedelmes lévén, és a’ zsiványoknak még sem árthatván, a’ katonaság két felől hátra utasitatott, és szorosan az ostromlott csűrnek kőfala mellé állitatott: a’ zsiványok számos lövéseket tevének, a’ csűr’ fedelének megbontott zsuppja közül is; de nem árthattak. Itt a’ tiszt bekiálta: »Hányán vagyok? adgyátok meg mag- tokat.« - »Heten vagyunk; hát tik hányán vagytok?« - »Hetvenen!« »Mink száztól, egy Regementtől sem félünk.« - Ez volt a’ felelet. Ez déltől fogva majd már öt óráig tartott. Attól tartván akkor az ostromlók, hogy, ha be áll a’ setétség, a’ benn lévők nem csak sok kárt tehetnek, hanem ki is szabadulhatnak, a’ ki rendeltt falu által előre minden óvó intézetet megtévén, a’ hóban, magánosán álló csűrt meggyujtattyák, bizonyosnak gondolván, hogy akkor csakugyan megadgyák magokat a’ zsiványok. De a’ kemény természetűek, noha folyvást intettek magok megadására, készebbek voltak, benn veszni. ’S midőn a’ láng a’ csűr fedelét elboritá, három lövés hallatott belőlről. A’ zsiványok lőtték magokat agyon. Egygyiknek roszszul kellett magát találni, mert a’ lövések után sirás bőgés hallatott. Utóbb sürü lövés pattogás: mi a’ zsiványoknak meggyűlt és elsült töltés táskájok lehetett. Ezen lövésekre betöretvén a’ csűrnek ajtaja, bámultak, midőn csak két, majd nem egészen 38
