Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Géfin Gyula: Reformkori pillanatképek betyárokkal. Kisfaludy Sándor levelei Szegedy Ferenchez
Sümegh febr 24-kén 1837. Kedves Barátom! Mult hónap 29 kén irt igen becses leveledet vettem. - Miután minden ezen vidékbeli Birtokost, az itten szinte fészket vertt Zsivány Czimborának miben állása közelebbről érdekelhet, - talán nem leszek alkalmatlan, ha Téged a’ most itt történttekről tudósitlak. Azt már a’ Jelenkorból tudni fogod, hogy ezen hónap 8 kán Zsidó Józsi nevezetű rabló Rendeken, délben, Savoya dragonyos ezredbeli Wagner Főhadnagy által megfogattatott, és 16-ikán a’ rögtön Ítélő törvényszék által halálra ítéltetvén, Sümeghen kötél által ki is végeztetett. Akkor a’ vidékben számtalan pásztor befogattatott. Az én birkás gazdám és egygyik bojtárom is: azért, mivel húshagyó kedden egy másik birkásnál egygyütt mulatván, hová véletlen két zsivány is fényes nappal betoppant, ezek a’ zsiványokat fel nem adták, noha a’ két fegyveres senkit a’ szobából ki nem eresztett. Most én vagyok megbüntetve: mert az ellésnél éppen két számadóm fog hibázni helyrehozhatatlan káromra. Az én hirkásom, ki még soha semmibe nem keveredett, jól megfelelt a’ Főbírónak, mondván: »Nékem, kinek az erdőben kell laknom, mellyekből a’ N. Vármegye a’ csavargókat kiirtani nem képes, annyit kell fel felé néznem, mennyit alá! Ha feladó leszek, akkor vége életemnek: mert a Zsiványok, kiktől a’ N. Vármegye engemet meg nem menthet, engem elevenen nyuznak-meg ’ha a’ fel nem adás büntetést érdemel, mind eddig még nem, tehát inkább vetem magamat a’ Zsiványoknál bölcsebb és igazságosabb Birkák’ ítélete alá.« Kértem: büntettessék itt meg; de az uj törvények szerint 12 pálczánál a’ Főbíró többet nem adhatván, ez pedig többet érdemelvén, ő Egerszeghre vitetett. És az én bárányaimnak legalább fele el fog veszni. Miután a’ vis inertine, az indo- lentia, a pandúroknak másra, nem a’ közbátorság fenntartására használása a’ rabló cimborákat igy lábra kapni engedte, a’ fel nem adás büntetését, kivált olly esetben, hol a’ feladó evidentiáig esmeretes, Montesquieu ítélésére bízom. Febr. 21-kén Rigácson éjfélkor ismét két Zsivány fogattatott-el. ezek hárman voltak a’ Nemesek’ közös birkássánál. A’ megtámadok tizen voltak: öt katona Bakonyi’ ezredéből, négy pandúr, a’ Szántói pandúr’ Strázsamester’ vezérlete alatt, kik azonban három gyanús házhoz voltak osztva. A’ kutyák’ ugatására egygyik Zsivány mindgyárt kirohant a szobából, hol éppen vacsorál- tak, és a kert felől bemenő katonára rá lőtt, de nem találta. Egy katona, fiatal, csak hat hónapos rekruta bátran megragadta a Zsiványt, de nem birt vele, azonban még sem eresztette-el. Birkózás közben a’ Zsivány lábával sütötte valahogyan el puskáját, és a’ lövés a’ katonának hasába menvén, ez mindgyárt meghalt, a’ Zsivány pedig elugrott. A’ másik két Zsivány a’ szoba ajtóból lövöldözött támadóira, kik a közel álló hidas mögül lövöldöztek a’ szobába. Több esett 20 lövésnél, míg egygyik Zsivány sebbe esett. Akkor a’ támadók a’ hidas megül elő ugorván, a Strázsamester az egygyik Zsiványt megragadta, ki azonban még is módot talált, hogy dupla pisztolyát egygyik kezével elő II. 36
