Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - Söptei Imre: A "gründoló" Gothard, Gothard Sándor két vállalkozása
Válása után újranősült, de ez még jobban eltávolította a közéletből, 1939. július 14-én Herényben halt meg. GOTHARD, A BANKÁR10 Két vállalkozása közül időrendben az első a szombathelyi Mezőgazdasági Takarék- és Hitelbank Rt. (Agrárbank) alapítása volt. Mezőgazdasági elméleti és gyakorlati tevékenysége során érzékelte, hogy az 1890-es évekbeli magyar- országi agrárválságnak egyik oka a tőke hiánya, a gazdák hitelképtelensége. Gothard már banki tapasztalatokkal is bírt, mert kevésbé köztudott, de a Szombathelyi Kereskedelmi, Ipar és Földművelési Bank igazgatósági tagjaként (1887) majd alelnökeként (1891) működött. Az 1871-ben alapított, a Vasmegyei Gazdasági Egyesülethez köthető vállalkozás szerény, 100.000 forintos alaptőkével jött létre, 1883 és 1888 között meglehetős nyereséggel, évi 4-7%-os osztalékkal működött. 1891-ben az alaptőke csökkentésére kényszerültek," majd felszámolták magukat. A mezőgazdasági cégeket is célcsoportként megjelölő vállalkozás tapasztalatai vezethettek oda, hogy 1896-ban előterjesztette a Vasmegyei Gazdasági Egyesületnek egy új bank alapításáról alkotott elképzeléseit. Az egyesület igazgató-választmánya július 21-én tartott ülésén elfogadta az előterjesztést, albizottságot állítottak fel, amelynek jelentése után végképp elhatározták a tervezett intézet „erkölcsi támogatását”. Elkezdték a terv elméleti és gyakorlati előkészítését, Gothard több írásban is felhívta a figyelmet egy, kimondottan a mezőgazdasági ágazat érdekében létrehozott, elsősorban önsegélyezésen alapuló hitelintézet szükségességére és annak megvalósítási lehetőségeire.12 A tárgyalássorozat eredményeit 1897. márciusi kelettel kiadott felhívásban összegezték. Az irat egészen érdekes forrása a korszak történetének. Kombinációja a gazdasági ágazat képviselőit érintő alapvető érdekek és a leendő kormánypárti részvényesek önfenntartó kiútkeresésének. Hosszasan elemezték a mezőgazdaság kilátástalanul rossznak ítélt tőkekínálatát, amelyet - a többi feltétel figyelmen kívül hagyása nélkül - a legnagyobb hátráltató tényezőnek tekintettek. Ugyanakkor a korszakot többnyire uraló ipari - kereskedelmi jövedelmekből gazdagodó politikai elitjének is hódolva, a két ágazat békés egymás mellett élését hirdették. Erre azért is szükség volt, mert meg kellett indokolni az általuk jobban kedvelt önsegélyés ellenében a részvénytársasági cégforma szükségességét." A korban némileg szokatlannak tekinthető, de az előzőkben ismertetettek miatt érthető, hogy a rideg üzleti tevékenységbe — a leszámítoló és banküzletek mellé - beillesztettek két, szövetkezeti típusúnak tekinthető ágazatot. A közraktár intézménye, amely ma sem ismeretlen, a gazdáknak való közvetlen és közvetett segélynyújtást tett lehetővé, amelyből természetesen a bank is haszonhoz jutott. „... a gazdaközösség és a kereskedelem, kényelmére termésük, illetve egyéb kereskedelmi áruk beraktározására Szombathelyen közraktárt felállítani, az abban elhelyezett árukra előleget adni, és az áruk kezelését, elszál34
