Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - Éhen Gyula: A modern város (részlet)
ÉHEN GYULA A modern város A MODERN VÁROS KELLÉKEI Lehet egy város gazdag s lehetnek gazdag polgárai, de ha nincs meg polgáraiban ez erkölcsi erő és akarat lépést tartani a kor követelményeivel: akkor az a város marad a régi fészek és nem fog előbbre haladni semmi téren, semmi irányban. Minden város minden adófizető polgárának föl kell emelkednie a műveltség azon színvonalára, mely tisztult látókörben rajzolja meg azon határvonalakat, melyeknél végződik a jogosult magánérdek s kezdetét veszi az általános, a közérdek. A lemondásnak ezen mértékéhez bizonyára tisztult életnézet és intelligen- czia kívántatik. Az önzés, a megcsontosodott érdekhajhászat soh’se lesz képes fölemelkedni ily színvonalra. Am, teljesítse mindenki első sorban önmaga, családja, saját jóléte és hozzátartozóinak jövendő boldogulása iránt tartozó kötelességeit. De emellett teljesítsen a közérdekkel szemben is szolgálatot oly mérték erejéig, mely az ellenérték szolgáltatásával legalább is egyenlő értékű. Dúsgazdag emberek, kik görcsösen szorítják össze pénzeszsákjaik nyílását, mit érnek a közjóra, a közügyekre? Ezek csak nyűgei az egészséges fejlődés természetes proczesszusának. Minden egy-egy akadály azok útjában, kik a modern haladás utján eszményi czélok iránt lelkesedve, ezek megvalósítására szentelik életüket. A gazdag városi polgár, eltekintve minden jó és rossz tulajdonságától, már gazdaságánál fogva tekintély a többi polgár szemében. íme, ha a virilis csak egy-két ellenző szót ejt valamely haladást jelző törekvés ellen: a kisebbek, a gyengébbek vakon hódolnak meg a virilis csökönössége előtt. Ha pedig a város szegény és polgárai is szegények: akkor bár könnyebb a reformok keresztülvitele; de el kell találni a módokat, melyek által a város lakói adózó képességének nagyobb megterheltetése nélkül érhetjük el kitűzött czéljainkat. Ha a falusi nép ragaszkodik őseinek régi erkölcseihez és szokásaihoz; e jellemző vonást, hasonló mértékben, csakhogy más alakban megtaláljuk a városok polgárai körében is. Valamint a czéhrendszerben mindig a czéhmester ivott legnagyobbat s utána a mesterek: azonképpen a városi ügyekben is meghonosodott az osztozkodási rendszer; vagyis abban is, ebben is az okkal-móddal való részesülés. Ártatlan, apró dolgok voltak bizony azok. De mégis érdekesek. Édessé tették azokat tilalmuk és annak büszke öntudata, hogy ahhoz másnak jussa nincs. Ezeket nem azért említjük fel, mintha zokon vennők az illetőknek a közösekből való ilyetén apró részesülését. Távolról sem. Hanem igenis azért, mert az ősi szokás, a polgári tradiczió kárhozatosnak bizonyult a maga következményeiben. Évtizedek, évszázadok enyésztek el s az emberek, a viszonyok változtak. Az elavult intézményeket, szokásokat újak váltották fel. Minden változott, minden okosodott, csak a régi tradiczióhoz hű városi polgár maradt a régi. 9
