Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke

sétáltunk Keszthely főutcáján. Forrt az agyunk, de nemcsak a melegtől. Mivel lepjünk meg a keresztelődre! Hát persze! Egy fülbevalóval! Most még brill nélkül, de arany legyen.

Hajdan, 1975-ben, amikor anyád megszületett, én voltam a világ legboldogabb embere. Apa lettem, s ami legalább ennyire fontos: lányom van! Meg egy elhatározásom! Elég lesz neki egy klottnadrág is, hadd viháncoljon, ahogy én is. Nem kell állandóan a ruhára ügyelni.

Az irányított emlékezet kimetsz a folyamatból egy pillanatot, kinagyítja, s az így kapott képről elhitetjük magunkkal - s ha tehetjük másokkal is hogy ez a való. Tizenéves koromban valóban egy klottnadrág volt a legjellemzőbb ruhadarabom. Na de előtte! Két napozóra emlékszem, az egyik hófehér volt, a másik sárga, az egyikre egy csokor virág volt mintázva, a másikra egy gágogó liba. Egyiket jobban utáltam, mint a másikat. A napozók mellett, ellenségeim sorában a lakkcipő következett. Ott hevertek előttem a gesztenyék, a kavicsok, s egyikbe sem volt szabad belerúgnom. Puskásék korában!

Hát ennyit a klottnadrágról.

Anyámat akartam védeni, a lányomat akartam védeni. Anyámat úgy akartam látni, mint aki a korlátlan szabadságot biztosítja a számomra, a lányomat meg attól a nyűgtől akartam megszabadítani, amit a szülői önkény kényszeríthetett rám.

Elfojtott vágy az idill után. Apámra ismerek, világéletében a nyugalmat hajszolta. Csakhogy az idill - mint annyi más -, közben más, retrográdabb tartalmat kapott. Am anyám emléke makulátlan maradt.

Kedves Kata! Tartok tőle, hogy az évtizedek - mit évtizedek, több mint fél évszázad! - múlása végleg elrejti előled és kortársaid elől a XX. század egyik legnagyobb magyar mitológiáját, az aranycsapat történetét, s ezen belül a Puskás-legendát. Tehát volt egyszer egy ország, amelyet egy évszázadon belül — Trianon, Párizs környéki békék,- kétszer aláztak meg. S ráadásul ezt az országot egy idegen kultúrájú ország, a Szovjetunió - benne az ázsiai népcsoportokkal - szállt és gyötört meg. S ebben a kilátástalan világban összeállt egy csapat, s e csapaton belül megjelent egy csodálatos balláb, akit Puskásnak hívtak, s meghódította a világot. Egy világ - s ezen belül egy himnusz nélküli ország, mert énekelni nem volt szabad nemzeti imánkat - hódolt e jeles balláb előtt.

2006 októberében Torontóban komoly belső lelki kényszer hatására vettem neked egy falatnyi fürdőköpenyt, elvégre már elmúltál három hónapos. Véletlenül a mellettem lévő tükörbe néztem, s rájöttem: igaza van a nagy filozófusnak: az ember nem vész el, csak megbuggyan. De megbuggyanni jó. Sőt öröm.

Katám, úgy nőtted ki a fürdőköpenyt, hogy rajtad sem volt. Bután voltam boldog, amikor vettem, de esetenként a boldog butaságot is lehet tolerálni. Majd elörökli valaki. Évtizedeket élhet túl egy ilyen kis burnusz a legapróbb rongyolódás nélkül. Csak a molyokra kell ügyelni. Ha meg közben kiderül, hogy az idő a legelszántabb moly, akkor egy tárgyi emlékkel kevesebb.

A kocsma történetében azonban még a hét szűk esztendő előtti időszakot írta a sors. Nemcsak, hogy a hét szűk esztendő nem fenyegetett, de Fortuna éppen a tüszőjét rázogatta fejünk felett.

71