Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Aranyi László: Kiterített rókabőr

maciik munkavállaló valamilyen formában „őr". S ami igazán torokszorító, egyben kafkai abszurd, hogy a léten-nyomon baszogatottakkal fizettetik meg a baszogatás költségeit. Az autonóm személyiség szükségszerű és adekvát válasza erre a végképp megrendülő bizalom az Állam és mindenütt jelenlévő, mindenhová leágazó csápjai iránt. Arra a nyilvánvaló következtetésre jut, hogy a minden modern demokrácia voltaképpen a totális Zsarnokság alattomos variánsa, ugyanaz a maroknyi, elvetemült, élősdi osztogatja a cinkelt lapokat, mint például a bolsevizmus Kali-jugájának nyomasztó évtizedeiben. A szakadék így egyre mélyül, mindent és mindenkit lefedő nyilvántartások, átfogó ellenőrzések az egyik oldalon, a fennmaradás, a túlélés agyafúrt gerilla-taktikái a másikon. Azt hiszem, már nem is beszélhetünk „magyar nemzetről". Amit látunk, az legfeljebb annak valamiféle szánalmas és nyomorult degenerációja. Itt már egy újabb „Mohács" sem segítene, bogy Ady keserű kifakadását vitassam. (Abból is a „disznófejűek" húznának hasznot!) Csak a mindent elemésztő, mágikus tűzben tisztulhatnánk meg, hogy hűlő poraink sejtessék az újjászületés ígéretét. Hogy egyszer majd mindent újrateremthessünk. A kezdetektől.

2008-02-13

Hakim Bey így fejezi be A szú fi utazók című esszéjét: „A tisztaság illúzió, sőt talán a totalitarizmus egy veszélyes formája. Az élet csodálatosan tisztátalan. Az élet: sodródás.” Hozzátenném, mágikus sodródás, hiszen a megnyilvánulások a hétköznapi érzékelés határain túl összefüggnek egymással, „amint fent, úgy lent”, jelentéktelennek tűnő emberi mivoltunk modellezi a Mindenséget. S ebből fordítottja is következik. EGO ALPHA ET OMEGA, jó, jó, de mi a lópikula az „én”? Egy biztos, az öröklött, a tanult, a konvenciók, előítéletek, elvárások, beidegződések által manifesztálódott csak egy pszichikai egyenruha-szerű pszeudo-egót körvonalaz. Az igazi meg „odaát van”. Mindig valami más. Mostani létformánk legfőbb, s talán egyetlen feladata igazi önvalónk felfedezése a módosult tudatállapotok, a meditáció, a kontemplativ megismerési élmények, az önkifejezés és önmegvalósítás, valamint a zene, a tánc és a szerelem szakrális eksztázisa által. Mert az ember valódi énje isteni szubsztancia. In the sphere I am everywhere the centre, as she, the circumference, is nowhere found. (Liber Al vel Legis 11,3) Javaslom, hogy az év valamelyik napját nyilvánítsuk a Lopás Világnapjának! Mindenki „csóreljon” valami csekélységet, 40 forintos csokit a legközelebbi hipermarketből, klozet-papírt, használt floppyt a cégétől, egész nap blicceljen a metrón, távozzon az étteremből fizetés nélkül... S feltétlenül hagyjon egy névjegyet a „bűncselekmény” helyszínén. Hogy a Hatalom megtehesse az ilyenkor szükséges intézkedéseit a szankcionálásra. Csak annyit üzennénk ezzel, egyetlen nap alatt felszámolható lenne minden tulajdonviszony a mi kis világunkban! Mammon egy otromba agyagbábú, gólem a vicsorító Lőw rabbi padlásán. Hiába dugdos mindenféle rejtélyes ákombákommal teleírt papírt a nyelve alá, az bizony baszik megmoccanni.

40