Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Kulin Ferenc: A 'polgárosulás' érelme

autonómia-felfogás egy évszázada tartó kritikájának eredményei mindannyiunk számára magától értetődővé váltak; a szubjektum válságára vonatkozó kérdés ma már nem a decentralizálás értékelésére vonatkozik A filozófiaiig döntő probléma sokkal inkább az, milyen következtetéseket vonunk le abból a tényből, hogy az emberi szubjektumot nem tekinthetjük (teljesen) transzparens és önmaga hatalmában álló lénynek. Három, ma is valóban képviselhető válaszkísérletet szeretnék fölvázolni, hogy kijelöljem azt a teoretikus mezőt, amelyben fejtegetéseim mozognak:

a) Az első lehetséges válasz a két gondolati áramlat decentralizációs tendenciáinak radikalizálása: a szubjektumtól idegen hatalmak (amelyeket a pszichoanalízis és a nyelvfilozófia feltárt) anonim erőkké szilárdulnak hogy végül a szubjektum principális másikjaként jelenjenek meg. (2) Ez a mai posztstrukturalizmus által elfoglalt álláspont arra kényszerít, hogy föladjuk az individuális autonómia eszméjét, mivel már nem tudjuk megmondani, hogy a szubjektum hogyan juthatna el az önrendelkezés és a transzparencia magasabb szintjére.

b) A második válasz a klasszikus autonómiaeszmény határozott fenntartására törekszik paradox módon elismerve a decentralizálás eredményeit: a két világra vonatkozó kanti tanításhoz hasonlóan (a szubjektum empirikus világaként) elfogadja a tudattalan és a nyelv szubjektumokat átfogó hatalmát, az individuális autonómia elképzelését (mint az ember transzcendentális eszméjét) mégis érintetlenül hagyja. Ez a posztstrukturalizmussal szembehelyezkedő mozgalom az emberi szubjektum eszméjének és valóságának szétszakításához vezet, s így az individuális autonómia fogalma is illuzórikussá válik

c) A harmadik válasz végül a szubjektivitás rekonstrukciójára irányul, oly módon, hogy a szubjektumok felett álló hatalmak a szubjektumok individualizálódási folyamatának konstituens feltételeivé válhassanak Az egyén személyes szabadsága és önrendelkezése (ebben az értelmezésben) már nem az esetleges, az egyéni kontroll alól kicsúszó erőkkel áll szemben, hanem azok organizációs formája. Azok közül a kísérletek közül, amelyek az indiviauális autonómia eszméjét megpróbálják hozzáilleszteni a tudattalan és a nyelv korlát-feltételeihez, a legtöbb reménnyel á véleményem szerint - a szubjektivitás interszubjektivitás-elméleti felfogása kecsegtet (...) Ezen az úton világossá kell válnia, hogy a szubjektum decentralizációjának nem kell az autonómia eszméjének föladásához vezetnie, hanem ez az eszme maga is decentralizálásra szorul. (...)

(...) Az individuális autonómia normativ eszméje, ahogy Kant gyakorlati filozóiája révén az európai szellemtörténetben meghonosodott (már kezdettől fogva) jelentésárnyalatok sokaságát tartalmazza. (. I Sorrendben három jelentés jött létre: a morálfilozófia, a jogelmélet és a személyiség filozófiai elmélete kontextusában. (Az emberi akarat akkor tekinthető 'autonómnak,', ha képes morálisan ítéletalkotásra., ami az értelmes elvekre törekvést és (ennek megfelelően) az emberi hajlamok háttérbe szorítását követeli meg.U Az autonómiának ez az első jelentése csak akkor válik problémává a szubjektum kritikájáról szóló vitában, ha normatív ideálként az emberi személyiség életének egészére rávetülj...) A szubjektum önrendelkezésének erejére vonatkozó elképzelések nem befolyásolják (...) azt a Kant óta magától értődővé vált felfogást, hogy - az individuális önrendelkezés megvalósításában - mindannyiunkat ugyanolyan morális jogok illetnek meg. (...)

Az individuális autonómia fogalmának harmadik alkalmazásmódjával jutunk olyan jelentésrétegek közelébe, melyek számára a modern szubjektumkritika valóban kritikai kihívást jelent. Az 'autonómia' ugyanis normatív értelemben a konkrét szubjektumnak azt a képességét is jelentheti, hogy életüket a maga egészében szabadon és kényszerítés nélkül irányíthassák. (...) A lelki érettség olyan fokáról van szó, mely a szubjektumokat képessé teszi arra, hogy életüket (különös tekintettel egyéni hajlamaikra és szükségleteikre) egyedi élettörténetté alakítsák.U

Az emberi szubjektum olyan koncepciója, amely ma lehetővé teszi a személyes autonómia értelmes fogalmának megalkotását, az interszubjektivizmus hagyományában gyökerezik, amelyben összefolyik az én-azonosság interszubjektív konstrukciójára vonatkozó belátás és az a felismerés, hogy a tudatos átélés síkján mindig hozzáférhetetlen a pszichés késztetéspotenciált alkotó erők és motivációk egy része. (...)

Meadnél nagy szerepet játszik, hogy a személyes én belő cselekvési impulzusai alapján csak akkor tud individualizálódni, ha számíthat begy kitágított kommunikációs közösség elismerésére!..)

A tudatos ellenőrzés alól kivont hatalmak ezért nem az én-azonosság kialakulásának mélyen fekvő korlátái (ahogy azt a modern szubjektivitáskritika látja), hanem megfordítva, annak konstitúciós feltételei." (Kiem. tőlem: K.F.)

„Morálisan autonómnak nem az a személyiség számít, aki a maga kommunikatív cselekvéseiben univerzális elveket tart szem előtt, hanem az, aki ezeket az elveket affektiv részvéttel és érzékenységgel az egyedi eset konkrét körülményeire alkalmazni tudja."

34