Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Gál József: "Én vagyok az utolsó fazekas"

érzik magukat nálam, jókat beszélgettünk a művészet mellett a világ dolgairól is. Aztán eltűntek, néha évekig nem találkoztunk. Nem napi kapcsolat ez.

Borsos Miklóst, László Gyulát említettem. Mikor Somogyi József meglátta a Keresztury-házra készített domborművemet - megtetszett neki - megkért, hadd jöjjön el hozzám. Hosszú ideig dolgozott a Kályhagyár műhelyében. Esténként jóízűeket beszélgettünk. Nem tudom lehet-e őt barátnak tekinteni. Nem gondolkodtam még ezen.

Keresztury Dezső! Egerszegen járva egyetlen egyszer sem mulasztotta el, hogy föl ne keressen. 1996-os, utolsó látogatásakor már nagyon beteg volt. Még így is végigjártuk a várost és környékét, megmutattam az akkor elkészült

László Gyulával a TV Galériája című kiállítás megnyitóján, 1969

munkámat. Búcsúzott a várostól. Sok szép verset írt nekem, szép gondolatokat fogalmazott meg.

Koczogh Ákos is nagyon kedves ember volt. Több könyvét is nálam írta meg Vonyarcvashegyen, amikor mi nem tartózkodtunk ott. O is rendszeresen meglátogatott.

Akadnak olyanok is, akik csak egy kiállításomra jönnek el, vagy éppen ők nyitják meg. Juhász Ferenc például több fővárosi bemutatón is ajánlotta műveimet. A siófoki Fürdőzők című szobrom avatójára írta a Cserép Adám és Éva című szép prózaversét. Juhász Ferenc más alkalommal is megtisztelt írásával, például az Ostemető boldog áldozata cíművel.

Főiskolai felejthetetlen barátaim közé tartozik Végvári Gyula és Csekovszky Árpád, aki egy ideig a főiskola kerámiatanszékét vezette. Szívesen látott vendégem volt az énekes Faragó Laura, az irodalomtörténész Szakolczay Lajos, a szobrász Amerigo Tot, a színész Sinkovits Imre, az író Tatay Sándor.

43