Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Gál József: "Én vagyok az utolsó fazekas"
Érdekes egységet alkotnak az életműben a korsók, Kostyál László kifejezésével: a korsólegendák. A korsók az emberiség történetének nélkülözhetetlen, praktikus edényei voltak. A napi használaton kívül azonban a céhek is készíttettek jelképül díszes korsókat. Egy ilyen még főiskolás korodban látott Nemzeti Múzeum-i kiállítás indított arra, hogy Te is készíts hasonlókat. Ezek a hétköznapi edények képzeletedben emberi testformát öltöttek, s elsőként 1961-nen megszületett a derék katonát ábrázoló Svejk-korsó. Érdekesek az egyházi hierarchiát megjelenítők: kanonok, püspök, apostolok és más szentek. Készítettél asszonykorsót, Emese álma korsót, csodaszarvas korsót és a vele rokon butéliákat hasonló domborműábrázolással. A bográcsok fogantyúja, a virágtartók az állatvilágot idézik meg. Az említett album 74 edényedet mutatja be. A beltéri alkotások sem nélkülözik a változatosságot. Nemcsak hétköznapjaink jellegzetes alakjai: a pihenő asszony, férfi, a finom erotikával megmintázott nőalakok, de a mitológiai is helyet kér és kap domborképeiden, tálaidon és a szobrok alakjában: a faun, az ördög, Európa elrablója és az állatok négylábúak és szárnyasok egyaránt.- Igen, ez az én öntörvényű világom. Pályafutásom során nem sodródtam sem erre, sem arra. Nem tudtam semmilyen divatáramlatot követni. Igyekeztem a főiskolán megtalált világomat témájában és formájában is kiteljesíteni. Itt a műhelyben láthatod honnan indultam - Háry János figurája egy borospince cégérén - és hova jutottam. Gyerekkorom óta nagyon fontos a természet, és minden, ami ennek a csodának része: az ember, az állat, fű-fa-virág, a föld, ahol élünk. Engem is elbűvöl a természetben látható minden érdekesség is, a furcsa formájú kő, az emberalakot öltő bokor. Fontosak ezek, nekem azonban ennél fontosabb az ember, arca, tekintete, mozdulata. Még a szerszáma is - ahogy a kezében tartja - árulkodik a személyiségéről. Mindig a lelkületet keresem és látom az én lényeimben. Még az állatokban, növényekben is benne látom az embert. Eszembe jut a szőlő és a bor. Fiatalemberként ha kimentem a szőlőnkbe, rendszeresen találkoztam egy emberrel. Gyönyörű neve volt: Simon Vendel. Ma is előttem van, ahogy megjelent csurgóra állt kalapjában, nagy ádámcsutkájával, bokája fölé gyűrt nadrágjával. Mikor meglátott, abbahagyta a munkát, aztán odajött hozzám. Figurájában benne volt minden, még a bor íze is. Persze, hogy érdekel a történelem, a mondák világa, a bibliai történetek, mert ezekben benne vannak napjaink alaptörténetei, tragédiák és örömök. Ezeket a ma emberének nyelvén igyekszem megszólaltatni, figyelmeztetni, mint Nagy László; emberek maradjunk, legyen emberarcúnk, amit meg lehet csókolni. Fontos a népművészet is, elsősorban annak szellemisége. Ezt a szellemiséget szeretném átmenteni saját munkáimba. Nem lemásolni! Nem is tartom népiesnek magam. Azt szeretném, ha ez az ősi múlt belülről fakadna, s ezt tudnám továbbépíteni. A népművészet egyetemes, jól látható a rokonság Afrika, Óceánia és a magyar primitív pásztorművészet között. Akkor lepődtem meg igazán - ez már régen volt -, amikor először találkoztam a nagytilaji Tőke 39
