Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Gál József: "Én vagyok az utolsó fazekas"

esett egy budapesti nemzetközi képzőművészeti konferenciával is. A megnyitón nagyon sokan voltak. László Gyula professzor méltatta munkáimat, ő volt a diplomamunkám opponense is. Vele haláláig nagyon jó volt a kapcsolatom. A kiállítás vendégkönyvébe ezt írta: „Szeretettel barátomnak, a magyar kerámia megújítójának”. Ma is meghat ez a mondata.

Ez az országos megismertetés szerencsémre sorra hozta a megbízásokat, amiket a napi munka mellett egyre nehezebben tudtam ellátni. Ezért előbb

hetente csak három nap jártam be az üzembe. Aztán rá kellett jönnöm, hogy félállásban sem tudom a kétféle feladatot tisztességesen ellátni, ezért aztán a ’70-as évek elejétől független (a munkahelyi kötöttségektől független) művészként kezdtem dolgozni.

Az új helyzet persze egzisztenciálisan sok bizonytalansággal járt. Igaz, akkoriban - ezt a szocializmus egyik vívmányának (nem pejoratív értelemben mondom!) tekinthettük - volt egy rendelkezés, amely szerint a jelentős beruházások egy vagy két ezrelékét az építmény díszítésére kell felhasználni. Ez a lehetőség - ha szerény módon is - megélhetést biztosított elég sok művésznek. Hát ebben bíztam. Abban, hogy munkáim szélesebb körben való megismerése után kapok annyi megbízást, mely elfogadható megélhetést biztosít. Ma sajnos nincs egykét ezrelék, ma a pénz hatalma irányítja életünket és művészetünket is.

A TECHNIKA- A többször emlegetett stílusjegyeidet meghatározó, korongozásra alapozott, forgástestekből építkező technika össze tévesztheted enné teszi alkotásaidat. Mielőtt megkérnélek arra, hogy ismertesd ennek lényegét, idézem Juhász

36

Budapest Műcsarnok - kiállítás megnyitó Vizy Ottóval, Keresztuiy Dezsővel, és Borsos Miklóssal, 1976