Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
24 nincs sok, ugye? Szép ez a szerelmi dolog itt, na... Én is voltam szerelmes... Nem nagyon, de voltam... Mi jöhet még? Ezzel a Vazullal nincsenek rendben a dolgok. Szabadna a következő tablót látnom... Mester? (A festő szó nélkül hozza a következő fátyol-vásznat.) 6. kép (Nem sokkal később) PÜSPÖK: A császár nem fösvény. Marad a vár, és kaptok ötszáz aranyat. CSANAD: Várat véren veszünk, nem aranyon, püspök uram. VAZUL? S nekünk nem Wienna kell, hanem hogy ne legyen ott semmi, ahol Wienna van. (István, Gizella, Orvosbarát be.) ISTVÁN: Köszöntelek, urak. Freisingen püspöke két hete tusakodik már itt Vazul öcsémmel. CSANAD: Tavaly a háború tartott alig két hétnél tovább. ISTVÁN: Miért nem tettétek meg hát a békességet? PÜSPÖK: Tennők mi örömmel, de Vazul herceg nemigen adja. GIZELLA: Vazul nem akarja a békességet? Hallod, Uram? Vazul a békétlenkedő. ISTVÁN: Mit akarsz, Vazul? VAZUL: Akarom régi határunkat, s hogy a német rontsa le Wienna várát. ISTVÁN: Vazulnak igaza van. Tea vendégekkel törődj, Gizella! PÜSPÖK: Imre herceg merre jár? ISTVÁN: Ma hajnalban vadászni ment az erdőre bajor Henrik úrral és a Vazul-fiakkal. PÜSPÖK: Úgy látom, testvérem, soha mi e békességet meg nem tehetjük, mert a magyar urak igen sokat akarnak kapni. De evvel gondunk nincsen, mert jó hely ez, s országunknak is jó, mert amíg mi itt vigadunk, háborúság nem lészen. VAZUL: Csak zabálj, német, s ha megcsömörlöttél, takarodj békesség nélkül haza. De akkor elmegyünk mi is az országodba, és kitakarítjuk azt, mint tavaly is. És akkor majd nem tanácskozunk, hanem parancsolunk. GIZELLA: A bor beszél belőle. A magyarnak ez a természete: ha ittas, nagyobbat mond, mint amit elbír. ISTVÁN: Gizella... GIZELLA: S még nagyobbat, ha - pogány! VAZUL: Te most bántod a magyart, pedig a magyar téged, Úrasszonyom, soha nem bántott, mert te a mi királyunk felesége vagy.
