Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő

ISTVÁN: És Istvántól?

IRÉNÉ: Nem tudok válaszolni neked, uram. István és a király egy. Ki tudná szétválasztani?

ISTVÁN: S ha szét tudnád választani?

IRÉNÉ. Akkor neki is lenne mit mondanom.

ISTVÁN: Mondjad!

IRÉNÉ: Ezt a szétválasztást már csak isten tudja elvégezni. A

királyhoz szóltam.

ISTVÁN: Uradat félted tán, amikor megalázkodsz előttem?

IRÉNÉ: Két kicsi fiamat.

ISTVÁN: Jó, hogy szóltál.

IRÉNÉ: Köszönöm.

ISTVÁN: Nem tudod, mit köszönsz. Mintha állna az idő... A

szemedben még most is ugyanaz a tűz... A melledből felcsapó körteszag... Tenyeremben lüktet a húsod... emléke... (Otthagyja, Csanádnak int.)

ISTVÁN: Tetszik-e Ajtony úr szolgálata?

CSANÁD: Tetszik vagy nem: még nem telt ki az idő.

ISTVÁN: Te tudod, Csanád.

GYULA: Hajnalban indulok, öcsém.

ISTVÁN: Miért sietsz? Mi dolgod otthon?

GYULA: Nem szeretném, ha a tél itt rekesztene. Asszonyokkal

vagyok.

ISTVÁN: Úgy. Hát csak siess haza. Pedig gondoltam, nemcsak

ezért jöttél, hogy engem királyul láss.

GYULA: Nemcsak azért. Akartam látni: ki jön még ide.

ISTVÁN: Láthattad.

GYULA: Láttam... Négy éve, hogy utolszor erre jártam.

ISTVÁN: Sokat tanultam tőled.... Feleséged a tudtoddal beszélt

velem?

GYULA: Gondolom, megmondta: választanom kellett. Én a bolgárt választottam.

ISVÁN: Oktalanság.

GYULA: Mit tehettem? A császár messze van, de a bolgár a tő_

szomszédom.

ISTVÁN: Kérdeztél-e engem idejében?

GYULA: Téged?

ISTVÁN: A törzsek hadnagya én voltam, a lázadót levertem.

Láttad a fejét. Karón száradt el Koppány úr. Oktalanságot cselekedett, azért.

GYULA: Láttam s elástam jó mélyen. Vitéz ember volt, meg ne

csúfolják a kutyák.

ISTVÁN: Lehet. De oktalan volt.

CSANÁD: Mit akarsz te tőlem?

ISTVÁN: Ma koronát tettek a fejemre. És királynak tisztel, aki itt

van. De én tudom, s te is tudod, hogy csak félkirály

9