Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
KÓS KÁROLY - ZALÁN TIBOR Az ország, az építő SZOMORÚ TÖRTÉNELMI JÁTÉK-ÁTIRAT AZ ORSZÁGÉPÍTŐ CÍMŰ MŰBŐL II. RÉSZ: 1. keretjáték (A festő az aktmodellt festi. Kopogtatás nélkül lép be Mecénás és Lurdybaba.) 6 MECÉNÁS: Kifelé, kifelé innen, meztelen lányka... MODELL: Maga itt nem parancsol. MECÉNÁS: Nem-e? Képzeld, itt én parancsolok, egyes-egyedül. Itt minden az enyém, mert minden az én pénzemből van. FESTŐ: Ezt azért már kikérem magamnak. MECÉNÁS: Kikérheti. Mindent megveszek. EESTŐ: Semmi sem eladó. / / / MECENAS: Nevetnem kell. Itt van ez a régi kard. Er, mondjuk, hetvenezret. Adok érte hétszázezret. Gondolkodik talán az eladáson? EESTŐ: Nem gondolkodom. MODELL: Pipogya alak. MECÉNÁS: Butuska. Nem véletlenül akasztották rám a Mecénás nevet. Én nem bántok senkit. Én mindenkin csak segítek, mindenkit csak támogatok. MODELL: Magyarán, csak megvesz mindent és mindenkit. MECÉNÁS: Mondhatjuk így is. De miért kell ezt így mondani? Itt vagy például te. Tudom, hogy nem érdekel a pénz. Csak merő szeretetből és passzióból állsz modellt ennek a zseninek itt. EESTŐ: De kérem... MECENAS: Semmi baj. Ha nem inge, ne vegye magára! Ezentúl nem fogom zseninek titulálni. Szóval, kincsem, hogy befejezzem, és eltakarodj az ótvaros picsába... LURDYBABA: Na, Mecénás, csak nem fogod elragadtatni magadat e miatt a kis meztelenke miatt? MECÉNÁS: Látom, valahol kúrálnak... Nem csak testileg, agyilag is, hogy ilyeneket tudsz... elragadtatni magamat... szóval, visszatérve hozzád, meztelenke, én nem vagyok festő.
