Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Alexa Károly: A betyárvers születése

A betyárvers születése*

Kegyetlenségemnek meg van adva bére,

Ellenem sok ember bosszúállást kére,

Kiknek nem nézhettem summás kincseikre,

Elrablám vagyonát törvény ellenére.

Útonálló voltam, az Ég nem nézhette,

Hogy kezem tovább már a prédát tehesse.

Meg is vallom: sok volt kezemnek nagy tette,

Isten igaz jussal fizet már érette.

Kopácsy József vármegyénknek tagja,

Akinek meginkább én vagyok a rabja.

Egy vagy fél óráig tartandó kegyelmet.

Pap Andor pajtásom, megengedj vétkemnek,

Tapasztaltam véled hozzád hívségemet,

Vége vagyon immár kényes életünknek,

Fönnmarad a híre történeteinknek.

Múljon el hát életünknek minden világi hívsége,

Húzzatok föl, rabok, hollók élelmére.

Tudom nem lesz többé semmire szüksége,

Látom, már nincs hozzám senkinek hűsége.

Dömötör Sándor: A betyárromantika, Bp., 1930. című igen élvezetes és tanulságos tanulmányában „A betyárnóták és a kurucdalok” című alfejezetében azt kérdezi, hogy kik voltak a legnagyobb valószínűség szerint e (betyár)-dalok szerzői? A betyárok, „ezek a legendás jómadarak voltak azok a bujdosó poéták, akik a magyar költészet gyöngyszemeiben, a saját sorsukat énekelték meg. Nem tárgyai voltak a betyárromantikának, hanem alkotói és a jó magyar szokáshoz híven, szép szavakba szedett nótahabitussal takarták el magukon - a rongyot.” Thaly Kálmán is megerősíti ezen állítást: „Volt a régi magyaroknak egy sajátosságos szokásuk: Hogy a börtönben szenvedők, vagy halálra ítéltek, dalban búcsúztak el a világtól, - ha azelőtt soha versen nem is írtak. Ez a szokás a szegénylegényeknél még ma is él, de hajdanában legelőkelőbbjeink által is űzetett.” Énnek az igazságát nemcsak Bogár Imre, a híres betyár panaszos dala az akasztófa alatt igazolja, de Milfajt Ferkónak versei is, melyet kivégzése előtt fél órával írt, amely időt Kopácsy József veszprémi bíró, kegyelemből adott meg neki.

‘In: A Gyöngyösi csárda. Veszprém, 1962.

11