Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Száraz Miklós György: Duna

lum, kizárólag a „gazdag Dunát” ismeri, csakis a Rennwegig, a Bécset átszelő' országútig képes a vízen járni, a Lajtától keletre elbizonytalanodik, fuldoklik, sodródik, rendre alá is merül hömpölygő matériájában.) Igen, a Csárdás- királynő is Duna. Mi más lehetne az osztrák Edvin herceg és a pesti sanzonett szerelnie, ez a bécsi és budapesti érzelgős történet, amit a műfaj rajongói a szerelem regényének neveznek, s amelyről azt állítják, hogy nincs olyan perce a Földnek, hogy valahol valamely dallamát ne játszanák éppen. (Mondjuk, Puerto Ricón vagy Kingstownban, német gyártmányú Olympia szájhar­monikán.) Mi más lehetne ez az egész, mint Duna? (A Duna, mint egy véget nem érő keringő. Egy valcer. A Duna, mint operett.) Különben az ifjú Kálmán - Koppstein Károly siófoki gabonakereskedő és Singer Paula hat gyermekéből a harmadik - nem sokra becsülte az operettet. - Ah, az operett! - kiáltott fel elkínzottan, mielőtt még megszületett volna a Csárdáskirálynő. - Mily egysze­rű zsáner! - Igen, a fiatal Kálmán magasabbra tekintett volna. Bach, Mozart, Beedioven! Az igen! Az valami! Aztán mégis meg kellett barátkoznia a műfaj­jal, olyan kirobbanó volt a siker. 1915-ben volt a bécsi, 1916-ban a budapesti premier. Dörgött a taps, dörögtek az ágyúk, az öreg Lehár Ferenc, a Monarchia katonakarmestere már rég átadta tamburmajori botját a fiának, a nagy Johann Strauss másfél évtizede feküdt a sírjában, a Duna nem kék volt. hanem inkább iszapszínű, eszelős barna, mint a dohánylé. A színpadon még hetykélkedtek, ám a golyószórók tíizében legyekként hullottak a nyalka huszá­rok. Mellükön - megannyi pünkösdi rózsa - szirmot bontott a vér. Szép karrier volt Kálmáné. A Koppstein és Singer házaspár harmadik gyer­meke a dunaparti Budapesttől a szintén dunaparti Bécsig, onnan Párizsig és Amerikáig jutott. 1953-ban megkapta a francia becsületrend tiszti keresztjét. Koppstein, Singer, Rosendral, Grünwald... Őket most hagyjuk. Mert ők egy másik Duna-történet. Egy másik Duna-sors. Ne kalandozzunk el, irányítsuk a fürkész fényt ismét Dietelhofenre, a falu szent hegyére, a Bussenre, melynek újra és újra megújuló kápolnáját több mint ezer éve látogatják a zarándokok. A mai Dietelhofenben van egy utca, a Hallstrasse, s még megvan a tanya is, mely egykor annak az Anna Maria Halinak volt a birtoka, akiről az utcát elne­vezték. Anna Maria Hall a Duna mellett született az 1600-as évek vége felé, és a Duna mellett is halt meg, porai ma is a folyópart közelében nyugszanak, ámde szülőhelyétől körülbelül 1200 folyamkilométerrel távolabb, a magyar- országi Hajóson. Mária Anna 1726-ban vándorolt ki Svábföldről Magyar- országra. 1726 unalmas, poros esztendő. Égrengető történelmi eseményeket nemi­gen jegyeznek a krónikák. Az angol Gibraltárban megalakul az első szabad- kőműves páholy. Az osztrák III. Károly és minden oroszok cárnője, I. Katalin törökellenes szövetségre lép. A késmárki evangélikus líceum tanára, ifjabb Buchholtz György a Magas Tátra eldugott bércei közé viszi kirándulni tanítványait. Podóliában megszületik Jacub Lejbowicz Frank, a Zohár neves tanulmányozója, aki később Messiásnak kiáltja ki magát. Mikes Kelemen sátorlakó szerecsenekről és tolvaj kurdokról elmélkedik nénjéhez írt lev­eleiben. XIII. Benedek pápa szentté avatja a granadai inkvizíciós tanács egyko­ri elnökét, Peru apostolát, az indiánok patrónusát, a jámbor és aszkéta Turi­88

Next

/
Thumbnails
Contents