Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Bokányi Péter: Közlés és hatás

A történelmi életregény mint regénytípus megnevezése lényegében a 20. század 30-as éveinek terméke, előzményei azonban a 19. századi történelmi regényre nyúlnak vissza. A történelmi regény vélt vagy valós válsága veti fel a regénytípus emlegetését a 19. és a 20. században is: első esetben, mint a válság jele, másodikban, mint annak megoldása tűnik fel a történelmi életregény. Kemény Zsigmond elemzi a 19. század második felében az általa „francia típusúnak” mondott történelmiregény-változatot, amelynek tárgya történeti, de valamely kisebb jelentőségű esemény, hősei a történelemben vagy nem játszanak szerepet, vagy ha mégis, akkor a regény életüknek bizalmasabb eseményeit tárgyalja". Kemény „francia regényét” nevezi Szana Tamás egy 1875-ös tanulmányában12 memoire-regénynek: ebben a regénytípusban szerinte előtérbe kerül az életrajziság, a meghatározott történelmi korban történeti alakok viszik a főszerepet. Walter Scott főhősei jellemzően átlagos, a történelem számára ismeretlen alakok, a memoire-regényben a történelem ismert alakjai jelennek meg főszereplőként. Szana Tamás Dumas regényeit említi példaként - ez nyilván csak azzal a pontosítással helytálló, hogy a Dumas-regényekben valóban hangsúlyos szerepben tűnnek fel a történelmi alakok, ha nem is főszereplőként. A memoire-regényben a francia regényíró - mondja Szana - ritkán hatol be az események lényegébe s egy-egy regényes epizóddal, kalanddal helyettesíti a korszak általános, művelődéstörténeti vonását.

78