Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Sümegi György: Festmény és szolgálat
SÜMEGI GYÖRGY Festmény és szolgálat A KÉPZŐMŰVÉSZ SAÁRY ÉVA A fotózást az édesanyja műhelyében, ill. a szakiskolában Sevcsik Jenőtó'l elsajátító, festeni Szimon Jenő magániskolájában tanuló Saáry Éva geológus diplomát szerzett a pesti egyetemen (1952), és az olajiparban kezdett dolgozni. 1956 őszén ott érte a forradalom, amelynek az elfojtása, a remény-vesztés emigrációba sodorta. Lett újra geológus afrikai országokban, francia férj oldalán, majd az olasz Svájcban, Lugánóban telepedett le. Máig a Ticinói Magyar Egyesület elnöke. Évtizedekig a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIK) elnöke, a Lugánói Tanulmányi Napok szervezője, a magyar emigráció egyik fontos nyugat-európai központjának meghatározó egyénisége. Építkezik, falakat emel, architektúrát létesít az 1960-as, 70-es, 80-as évtizedekben. Mára már inkább csak az építményt fönntartani igyekvő, állag-megőrző, az emigrációt is bontó idővel dacoló. Saáry Éva sokirányú érdeklődése gazdag-műfajúságot teremtett: fényképész-életműve afrikai természet-fotóitól az 1956-os forradalom részletképeiig, az emigráció arckép- és esemény-krónikáiig terjed. Verseket, kulturális cikkeket írt, interjúkat, novellákat, visszaemlékezéseket publikált. Gondozza Dénes Tibor könyvtárát, jelentős emigráció-történeti dokumentumaiból a Petőfi Irodalmi Múzeumot és a Történeti Levéltárat gazdagította eddig. Könyveket tervezett, saját rajzaival és fotóival illusztrált és szerkesztett jónéhányat. Szimon Jenő magániskolája tanítványát festői törekvései kialakulásakor - ahogy mesterét is — a naturalizmusba oltott impresszionista fölfogásmód, formában és színvilágában is egyfajta oldottabb szemlélet vezérelhette. Ám Nyugat-Európában a modern művészetek, a 20. századi konstruktivizmus és op-art a tárgyi kötöttségektől megszabadult, szabad geometrikus/organikus formaképzést előlegezte számára. A hagyományosabb/konzervatívabb magyar drámai hangú tradíciótól elkülönülő, világos, gyakorta áttetsző szín-festészet lett festői otdionosságának a terepe. „Nem találom meg magamat a figuratív témákban” vallotta. És festészetében mellőzte a szürreális, metafizikus és látomásos kifejezési lehetőségeket — elsősorban a magyar képzőművészet vizuális nyelvteremtő vonulatához, Kassák Lajos kép-architektúrájához és a Moholy-Nagy László, Victor Vasarely, Kepes György által átörökített képi hagyományhoz (pl. az op-arthoz) kapcsolódik áttételesen műveivel. Ahogy képzőművészeti kifejezésbeli magáratalálásával párhuzamosan a rímes, klasszikus metrumokkal élő verselését is véglegesen a szabadverssel váltja föl. Festményei is szabadversek, egyéni szín- és formaképletekben. Az olajkompozícióit persze hasonló szellemiségű és karakterű rajzok, kisebb méretű színvázlatok segítik, egészítik ki. Saáry Éva festett világa, orbis pictusa keveretlen, 58
