Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Izsó Zita versei
08. voltvan most „voltvan” a nincs. elszámolta magát az idő, ma régen láttalak utoljára pedig alig mozdulnak napjaink az örök is velünk unatkozik rólad kérdez ahogy megáll felettem a csönd de én már nem tudom, mit akar hallani lassan összehajtja az árnyék a fényt, és a „most van” emléknek érkezik. 09. Bontás miért van az, hogy a másikban mindig ami nem vagyok amit lenézek mert én soha mégis amilyen akarok pont ugyanolyan. kicsit magasabbra, a felszínességre törni túl mélyen alvadásból (v)ér(ez)ni el a boldog átlagot. És te. Éppítt vagy benned úgy (fáradhatok mint testben a(z) (h)ideg pofon. hogy ne nyúljak hozzád, nem vagy elég forró, hogy elhagyjalak, a nincshez túl kevés: nem szerelem. minket nem összeadni kell, de egyedül veled, csak nullával szorozva válhatok rémisztőén gondtalan semmivé. 43
