Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Izsó Zita versei

04. 21.

odalent

eső mászik a földbe, fent a házak oldalán egy eresz gargalizál

a nyilvánosvécék kinyílnak a falakról

visszapattan az illatmég sötét van, de talán már reggeledik.

öregszem.

visszaelőznek az átlépett napok, bent a kocsmában az én helyemen az asztalra borulva alszik a por,

barátaim, ha tudtok, a síromhoz legalább virágot lopni járjatok.

05. a jövőre emlékezve

nekem ez az egész túl meredek, csak a madarak másszák meg az eget.

az angyalok lassan felfelé potyognak - már a szomszéd bácsi is meghalt.

az óramutató-kerék lassan átmegy rajtam is,

részegen már esőoszlopoknak sem ütközöm

mint amikor elkaptam a szomszéd botjától a bicegést

pedig csak az ablakainak ugrott egy kavicsakkor még homokozóba akartam temetkezni, és nem

sírgödörbe.

mára maradt a szenti- mentálhigiénia, a halál végéről tervezett mesék,

hogy magadért közelről, csak tisztán, töredelmesen hazudj egészen, mintha gyónnál,

és ahogy reggelente futok, nehogy elérjem a buszt, ha elkések, azt mondom, nővérem született, városi szmog a cigarettafüst helyett mert nincs pénzem már a passzív dohányzásra se a kocsmaszagért is fizetni kell. a húsz év bezárt, mint az anya. mély. a betört ablakokon átmászik a szél itt reménytelen emlék csak a jövőmenekülni kéne, de nincs ki elől.

41