Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Mezősi Miklós versei
pénzeszsákod már-már szétszakadt adok foltot lízingbe ámde túrni kell drámát és vicceket meg azt mi kell. Nos, vakarhatod fejed, barátom: (biztos ezt csinálod: márha látom olykor marha jó szívem kitár[n]om: tárnák nyílnak, nem aknát megtapod az, ki jó közel jő: mert hisz megkapod te mit remélve mélsz s remélsz. Se mél, se már mobil, s te mész, zergém, jaj ámokul loholsz s futói, alant eldrámaturgizálandol, cézárja drámakészítőknek (dráma ír a sebre hogyha vérzik az) - e nőni kezdő dráma-ámok-turga toll ha tépve nem lesz mindjárt vagy hamar: mindünket balga félelembe mar, befojt vagy éppen csak hogy békapar. Változtasd meg élted! - ezt ajánlanám; meglehet, csak ennyit szólsz: lám, na lám! megindult újra prédikáció-folyam, feltartóztathatlan áradat: olyan, mikor papolni kezdek én neked, mint mikor véget nem ér az éneked... így hát elköszönök szaporán csak e búcsusorokkal. Kedvesen és édesdeden is ringó-selyem álmot Kérek az Égtől Néked s háznépednek is egyként! Vége dalomnak. A vénheteg utcáknak tapodása Holnaptól veszi startját, ám a fejünkre terítsünk Nagy-puha csöndet: e lágy takaróba takarjuk a testünk, S úgy küldjük nyugovóra magunkat ez őszi levéllel. 39
