Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
25 KÖVET: Nagy és véres háború lesz bizonyára. A Baziliosz császár szíve örömmel telne, ha a magyarok ifjú vezére hajlandó lenne a hozzávaló barátságra és szövetségre... Azért is, mert a te erdőelvi tartományod vajdája a bolgár lázadóval kötött szövetséget. ISTVÁN: Gyula vajdát hallottalak emlegetni. Igazat szólj! KÖVET: Az erdőelvi tartomány hercegét említettem, Felséges Uram. ISTVÁN: Menj most szállásodra, s nyugodjál. Az apátúr majd keresni fog. (Követ ki, Rudidhoz.) Megírtad a levelet? RADLA: A deák másolja, Uram. ISTVÁN: Mindent beleirattál, amit mondtam? RADLA: Nem felejtettem el, Uram, semmit. Bőségesen és egyenként számba vettem a Szentatyának mindeneket, s kértem, imádkozzék külön éretted és Gizella úrasszonyért. ISTVÁN: Ugy-úgy. Imádkozzék a Szentatya érettünk... A második gyermekünket is elszólította tőlünk... Nehéz rajtunk az Úristen keze. RADLA: Nyugodj meg az Ő akaratában. ISTVÁN: Monostort építettem Koppány harácsából, s földet adtam a monostoroknak, Esztergomba püspököt rendeltem, és püspöki templomot építettem Győr várában és Veszprémben. Rosszul szolgáltam én az Istent, Radla? RADLA: Hűségesen szolgáltad, Uram. ISTVÁN: Minden püspöknek és minden plébánosnak az én asszonyom adta a templomi öltözetet, és ő adta a szent edényeket, a virágokkal és szentekkel írott miseruhákat, palástokat és oltárra való térítőkét... Rosszul szolgálja az Istent bajor Gizella, Radla? RADLA: Senki nála jobban nem szolgálhatja. ISTVÁN: Második kislány gyermekünket temettük. RADLA: Békélj meg, uram. ISTVÁN: Én lemondtam mindemről... Te tudod. Igaz, mindenről? RADLA: Tudom. ISTVÁN: Harmadéve.... Nyár vége volt... Itt volt... Az enyém lehetett volna... Ha nyúlok érte... RADLA: Ne gondolj most vele, Uram. ISTVÁN: Fekete bársony a szeme. A bőre, mint a sárga selyem, amit messze napkeletről hoznak a kalmárok... Közel hajoltam hozzá, éreztem a melléből fölcsapó körteillatot... RADLA: Vétkezel... ISTVÁN: Tévedsz, pap! Gondolatban se vétkezem azóta. S lám, mégis ver az Isten.... Neki két fiacskája van... és él mind a kettő... És most is olyan a termete... egyenes a dereka... kemény a húsa... (Gizellajón.) GIZELLA: Köszöntelek, István.
