Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő

16

GYULA: Ki ismeri? Ki hozta magával?

KOPPÁNY: Az én emberem, tudod te azt.

GYULA: Parancsold meg neki, mondja el, ki kezdte a dulakodást, és miért?

KOPPÁNY: Ki parancsolhat itt nekem?

I. NEMZETSÉGFŐ: A hadnagyok tanácsa parancsol.

KOPPÁNY: Úgy parancsolja István a hadnagyának, Csanádnak,

mondja meg, ki szíjazta meg az én legényemet, s hogy merte megtenni?

AJTONY: Felelek legényed és Csanád helyett. Amikor

érkeztünk, a katonáid már tartották a tanácsot ott lenn a mezőn. Csákánnyal és karddal tartották. S akkor én azt mondtam Csanádnak: üssétek le őket csákánnyal és karddal.

GYULA: Koppány úr, te parancsoltad a vérontást, tagadd le,

ha mered.

KÁL: Menjünk innen, testvér.

KOPPÁNY: Tudjátok a törvényt. Ha nem vállalja Taksony fia

Mihály, engem illet a vezéri bot! Nem Vajkot, akit Istvánná bolondították a papok. Hiába választjátok meg, Vérbulcsú és Botond törzse nem támogatja őt. És holdfordulat sem telik, már kiverem kezéből. Mert az engem illeti. (El Kállai.)

AJTONY: A rabokat eresszétek uruk után.

GYULA: Holdtölte immár, urak. Üljetek hát le, és tanácskozzunk: kinek a kezébe adjuk a vezéri botot.

V. NEMZETSÉGFŐ: Mihály úrnak nem kell.

III. NEMZETSÉGFŐ: S ki meri vállalni, hogy Koppány kezére kerüljön?

I. NEMZETSÉGFÖ: Eleink törvénye szerint akkor a vezéri bot Géza fia

Istvánt illeti, aki Árpád vezér egyenes maradéka. Kérdem, van-e valakinek ellene szava?

GYULA: A te kezedbe adjuk. Vedd és tartsd.

V. NEMZETSÉGFŐ: Köszöntünk, nagyúr.

I. NEMZETSÉGFÖ: Várnak a nemzetségek. Köszöntsék ők is az új

fejedelmet.

(Valamennyien ki Gyulán kívül, Radla és Géza be.)

GÉZA: Köszönöm néked, atyámfia.

GYULA: Ha beérett a gabona, le kell vágni.

GÉZA: Az én apám, Taksony úr jó ember volt. Mulatós,

vidám s nem ütött soha a botjával. így esett, hogy amikor meghalt, a fiát egy akarattal választották meg. De a sok tusakodásban megrokkantam immár, és Sarolt is megfáradt. Nagy idő volt ez a huszonöt esztendő, s benne a keserű napok bizony többen voltak.