Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő

b

i

MECÉNÁS: Dugulj el, kis meztelenem, és csámpázz kifelé. Felnőtt beszéd van. Itt a lóvé, nyomás. (Pénzt vet oda neki, innentől kezdve csak a festővel foglalkozik.) Hogy állunk, piktorkám? Készen van azokkal a vackokkal?

FESTŐ: Beszéljen velem rendesen, ha kérhetem.

MECÉNÁS: Piktor vagy festő, nekem egyre megy. Mind a kettő folyton

nyakig össze van kenve. Annyi pénzért, amennyit fizetek magának a szaraiért, nem kérhet semmire.

FESTŐ: Ha ezt a hangot még egyszer megengedi magának...

MECÉNÁS: Téved. Maga nem engedheti meg magának ezt a hangot. Én

kilóra vettem meg magát, a tehetségét, az agyát, még a képkereteit is.

LURDYBABA: Igaz is, Mecénás, kellenek nekünk ezek a vacak szúvas keretek?

MECÉNÁS: Nem kellenek, Lurdybaba, de semmiből sem tart megvennünk azokat, is. Szóval, hogy állunk?

FESTŐ: Mivel?

LURDYBABA: Hát a tabellákkal... vagy a tablettákkal... vagy mikkel... hát, a- mit rendeltünk itten macától.

FESTŐ: Tablót akart mondani talán?

LURDYBABA: Én nem akartam semmit se mondani, csak azt kérdeztem, készen van-e már valami abból a tucatnyi vacakból, ami rendelve volt.