Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Végh Nóra-Végh Attila: Az igazi da Vinci-kód
V É G H NÓRA VÉGH ATTILA Az igazi da Vinci-kód A 15. században még az volt az általános gyakorlat, hogy a festménynek a művész csak kivitelezője; a képet a mindenkori megrendelő, vagy annak egy humanista tanácsadója tervezte. Lorenzo Ghiberti (1378-1455) önéletrajzában arról ír: itt az ideje, hogy a tervezés, amely ezidáig nem tartozott a művészi tanulóévek anyagához, helyet kapjon az oktatásban. A művész csak akkor tarthatja mesterségét (ars mechanica) a szabad művészetek (artes liberales) közé tartozónak, ha szabadon, saját tervei alapján alkotja meg művét. Giordano Bruno (1548-1600) művészetfilozófiájában már a fantázia a művészi tevékenység központi szerve (amelyet persze az ész mint felettes hatalom int önmérsékletre). A fantázia osztatlan, önmagában tökéletes egész. Makrokoz- mikus analógiája a világiélek. A fantázia ebből az analógiából következően túlmutat az érzékek birodalmán: a művész, amikor alkot, lelke teljességét aktualizálja, amely a világ teljességének tükre. Kettejük között élt Leonardo da Vinci. Ghibertd halála előtt 3 évvel született, és Bruno születése előtt 29 évvel halt meg. O az érett reneszánsz leghíresebb festője. Képei már nem egy mesterember művei, fantáziája még nem a brunói világ- lélek tükre. Leonardo abban a korban élt, amikor a csillagvilágok titkait kutató asztrológia még nem alakult át asztronómiává, a természetet megzabolázó mágia nem vált természettudománnyá, az alkímia nem dermedt kémiává, a világharmóniát fürkésző számmisztika nem lett matematikává. Ebben a korban Cusanus tanai „törvényerőre” emelkedtek: az újplatonikusokkal ellentétben Cusanus az Egy és a világlélek közötti kapcsolatot átmenet nélkülinek tekinti, a világegyetemet pedig élő valóságnak, amelyben föld és ég egyazon anyagból való. Az arisz- toteliánusokkal is vitába szállt: filozófiájának egyik vezérgondolata, a coincidentia oppositorum elve az arisztotelészi logikát kifordítja sarkaiból.) Cusanus szerint az „intellektuális látás” horizontja túl van mindazon, amit a ráció megérthet. Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye e látásban fogant. Látni fogjuk, hogy ez a kép nem más, mint egy kiterített horoszkóp, a mindenség rajza, amelynek centrumában Jézus ül. Látni fogjuk azt is, hogy ez a festmény ugyanakkor egy repülőgép. (Az a repülő, amelyet Leonardónak a technikai valóságban nem sikerült megalkotnia.) írásunk szenzációhajhász címét megismételve azt mondhatjuk: ami alább következik, az az igazi da Vinci-kód. Az utolsó vacsora kódolt üzenetet, titkos tudást közvetít. Csak a beavatottak tudták értelmezni. Még az is elképzelhető, hogy a kibontásban a variációk száma végtelen, s hogy az alkotás olyan ihletett állapotban készült, hogy a festő többet láttat, mint amennyit látott. Minden ember horoszkópja (=születésének óraképe) magában foglalja mind a tizenkét csillagjegyet. Az, hogy valaki Bika vagy Mérleg jegyű, csupán a Nap 154
