Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Baranyai Miklós: Bosch és az emberi szem

kott boncolgatás nélkül is jól ismert képletet - eltávolította a munka megkezdésekor. De ha a mester ismerte a szemgolyó elülső szegmentumának képleteit, bizonyára be is mutatta azokat, méghozzá jól felismerhetően - esetleg szokatlannak látszó összefüggésekben.

Maradjunk a lencsénél. Latin neve: lens cristallina\ kristálytiszta állományának elborulása okozza a szürkehályog néven közismert szembetegséget. Optikai funkcióját már az ókorban ismerték, a szürkehályog műtéti gyógyítását is megkísérelték. Sokáig a látás székhelyének vélték; még a középkorban is tartotta magát az a hiedelem, hogy a látott világ képei benne raktározódnak el.

Ábrázolásával Bosch sem marad adósunk. A triptichon jobb szárnyán, a Pokol alján mutatja be, kísértetiesen érzékletes módon. Egy ámyékszéken ülő, madárfejű emberfaló szörnyeteg ülepéből csüng alá; súlyánál fogva kissé csepp alakúra deformáltan, ahogyan hályogműtétek során a szemorvos naponta látja. Szakadékony tokja éppen most pattant meg; tartalma, a szörnyeteg által egészben lenyelt bűnös emésztetlenül hull ki belőle, a pupillaszerűen kerek nyílású pöcegödörbe. A lencse tükröző tokjának, átlátszó állományának, a felfüggesztésekor önsúlyából és kocsonyás állományából adódó alakváltozásnak olyan természetű megjelenítését csodálhatjuk meg itt, amelyet a korszerű hályogműtétet bemutató színes közelfotó is csak ritkán „kap el”. A lencse alatt a pupilla mint infernális emésztőgödör nyílása jelenik meg, melyen át a bűnösök kihullanak a „külső sötétségbe”, ahol „lészen sírás és fogaknak csikorgatása”.

Ismerjük azonban Boschnak olyan képét is, melyen a pupilla Jézusra nyíló ablak, rajta át a Mindenség Ura figyeli a világ bűneit. Ennek a képnek a címe: A hét főbűn és a négy végső dolog. Már a kép kompozíciója sem hagy kétséget afelől, hogy egy részletesen és pontosan ábrázolt írisz közepéből a pupillán át tekint ránk a kép főszereplője, az ítélő Krisztus. A pupilla peremére írt szöveg ezt ki is mondja: Cave cave dús videt (Vigyázz, vigyázz, az Űr lát!). Jézus a hatalmas szem pupillájában egy kő szarkofágban áll, melyet hét vakárkád díszít; az alakját körülfogó szivárványhártya sugaras, rajzában a szegmentumok száma 128 = 1? (kettő a hetedik hatványon). Miután a hét főbűnről van szó, ne csodálkozzunk a bűvös erejű hetes szám többszörös „elrejtésén”, inkább a kép kompozícióját vegyük még alaposabban szemügyre. A kör alakban komponált kép ugyanis nem csupán Isten szeme, mely mindentlátóan figyeli a világos, hanem a bűnös lélek tükre is, mely a testi vágyakról s az emberi benső gonoszságáról árulkodik.

Ám a kép ezúttal sem csak a pszichoanalitikus számára csemege, hanem a szemorvos számára is. Érdekességét szektorszerű beosztása adja, amely jól ismert a középkorban is működő íriszdiagnoszták ábráiról. Ok ugyanis az írisz színéből, rajzából, pigmentfoltjaiból nemcsak a szem, hanem az egész test egészségi állapotára próbáltak következtetni. Az volt a meggyőződésük, hogy az egyes szerveket, testrészeket az azonos oldali szem szivárványhártyájának egy-egy szektora képviseli. A szerv vagy testrész betegsége, sérülése, gyengesége esetén a beteg szervet képviselő íriszszektor színe, rajza, állománya megváltozik, árulkodva a rejtett kórról. Úgy vélték, hogy a szem nemcsak a lélek, de a testi bajok tükre is. Elméletüket ábrákba foglalták, az írisz lemezére térképezték fel - szektorszerűen - a testtájakat, szerveket. Axenfeld szemészeti

151