Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Baranyai Miklós: Bosch és az emberi szem
loan boncolás útján. Pontos anatómiai tanulmányokra utal ugyanis az a tény, hogy a fénysugár által az ideghártyán létrehozott kép további útját is jelezte a festő. Ha ez iránt kétségünk támadna, vegyük szemügyre a szerelmespár alatt lebegő gömböt. Ez szintén szemgolyó, de Bosch kívülről ábrázolta. A szem átlátszó ablakát, a szaruhártyát boncoláskor eltávolították, helyén kerek lyuk tátong. Optikai funkciójára nemcsak a rajta kitekintő férfiarc utal, de a rajta áthaladó párhuzamos sugárnyaláb is. A szemgolyó ellenkező pólusából mintha növényi inda futna fölfelé a látóideg, melynek felhasított burkai vízinövény leveleiként lebegnek. A lecsupaszított idegrostok kötege bogáncs képében sugárzik szét a szerelmespárt ringató gömb hátsó felszínén. Az átlátszó gömbre simuló kékes szirmok a sérülékeny ideghártya külső festékes lemezének (pig- ment-epitheljének) maradványai, melyek a szem hátsó pólusán olyan erősen tapadnak, hogy a boncolás során csak a többi képlet durva roncsolásával lettek volna eltávolíthatók. Az első pillantásra fantasztikusnak tűnő kép a Leonardo da Vinciéhez hasonló anatómiai ismeretekre utal. Kiderül belőle, hogy Bosch már tudott a két szem idegi összeköttetéséről, s a két szem látóidegét egészen rostjaik kereszteződéséig követte az agyalapon. A rendkívül finom szerkezetű szemgolyó boncolásának technikai részleteit is belefestette talányos képébe a mester. Hogy a szem tartalmának titkait - a látott világ elraktározott képeit - kifürkészhesse, a szaruhártya eltávolítása után csigavonalszerűen lefejtette a szem legkülső rostos burkát, az ínhártyát. Feltételezhetően finom ollót használt a preparáláshoz: az egyes ollócsapások finom csipkéi jól kivehetők a tábla közepén látható felvágott gömbön, melyen az ínhártya érhálózatának rajzolatát is megfestette Bosch. Az olló szabdalta rostos burok szúrós levelű bogáncsként öleli egy sápadt halott és segélykérő társai alakját. Érthető, hogy a monográfus Fraenger e képrészlet Halálbogáncs címen mutatja be monográfiájában. Csakis ilyen finom boncolási (mondhatnék: műtéti) technika révén, az ínhártya lehántásával juthatott el a festő-anatómus a szemgolyó középső burkáig, az érhártya rétegéig. Ábrázolása, a tábla alján bemutatott kékes színű gömb, egyúttal azt is bizonyítja, hogy a festő kénytelen volt az érhártya lefejtését a szemgolyó elülső harmada határán, az ún. sugártest gyűrűje előtt befejezni. Figyelmét azonban nem kerülte el az érhártya alatt megbúvó, átlátszó, legbelső burok sem, az ideghártya. Önálló képletként látjuk viszont a képen: mint átlátszó, félgömb alakú bura borul egy háromalakos (a szakirodalomban sokat vitatott) csoport fölé. A tudományos pontosság igényével végzett boncolásra utal az a rövid kocsány a félgömb tetején, mely növényi indákban folytatódik. Benne az ideghártya rostjait összegyűjtő látóidegfőre, a látóideg kiindulási pontjára ismerünk. A szemgolyó burkainak anatómiai tanulmányozásából levont következtetés rövid összegzése a szomszédos, bizarr gömbre simuló, háromrétegű ernyő. Azonosítható rajta az egymás alatt fekvő, egymáshoz tapadó burkok - az ín-, ér-, ideghártya - szöveti szerkezetének egyre finomabb állománya is. A szem anatómiáját ismerő szemlélőben a fentiek után egyre inkább felmerül a kérdés: ha a Gyönyörök kertje mondandójának keretéül csakugyan a szemgolyót - a földgolyó kicsiny mását - választotta Bosch, hogyan feledkezhetett 148
