Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Géczi János: Hal
Luigi Ferdinande» Marsigli gróf Danubius Pannonico-Mysicus című tudományos műve a kései felvilágosodás terméke. A munka latin nyelven íródott, mint ekkor a legtöbb közép-európai természettudományi alkotás, és nyugaton, a szellemi központban, Hágában és Amszterdamban jelent meg 1726- ban. A földrajzi-ásványi-halászati-madarászati mű valósághű természetrajzi ábrázolásai miatt vált híressé és értékeltté, túl azon, hogy ez az első Duna menti természetrajz, s benne, a metszetek alatt, a halak magyar nevét is feltüntették. De hogy ezek a rajzok, történeti voltukon túl, művészeti munkaként is értékesek-e, vagy csak hűségesek, ám egyben dekoratívak, eddig még nem dőlt el. 7. (A HAL: ANTIK ELKÉPZELÉSEK TOVÁBBÉLÉSE) A halértelmezések és halábrázolások történeti áttekintése során szembeötlő, hogy némely elem évszázadok, művelődési korszakok, sőt kulturális hasadások fölött is átível. Ezek mindegyike a görögség filologizáló s egyben filozofáló, azaz az induviduális nézeteknek teret adó, s azokat csoportosítani kész törekvéseinek hagyományából ered. Az egyik ilyen: a hal legtágabb értelmével a vízben élő állatok összegző neve. Nem a specifikumra figyelmeztető értelem a meghatározó e nézetek esetében, hanem az általános jelentés. A másik vonás értelmezéséhez hozzájutunk Giuseppe Arcimboldo 1560-1570 között festett, nyilvánvalóan allegorikus képe által. A mű, amely a bécsi Kunsthistorisches Museum félett kincse, címmel is ellátott. A víz (Aqua) az egyik őselemet képviseli, s éppen a fentebb említett filológiai és filozófiai eljárással. A képi kompozíció aggályos pontossággal megfestett vízi állatokból szerveződik: rák, polip, angolna, rája, fóka, teknőc, korall, béka, kagyló és egyebek együttese, azaz az antik értelmű hal különféle egyedei adnak ki egy emberi arcot. Portré ez a kép, mégha bizarr is: a négy elem és a négy évszak képciklus részeként nem csak az antik időktől megmaradó nedvkórtan elvének a hivatkozója, de annak is, amelyet a felvilágosodás végéig bölcs és kevésbé bölcs európaiak vallanak. Elképzelésük szerint az ember mikrokozmosza és az univerzum makrokozmosza között analógiák állíthatóak fel, s ezek elmondása mentén a két kozmosz közti organikusság kiviláglik. A hal tehát - akárha a görög, akárha a latin vagy a bizánci, akárha a keresztény olvasatát nézzük - ennek a beszédmódnak a szolgálatát vállalja. ÖSSZEGZÉS Az antik görög, a kora keresztény, a bizánci, a skolasztikus, a reneszánsz és a felvilágosodás kori halértelmezések és halábrázolások történeti áttekintése során szembeötlő, hogy némely elem évszázadok, művelődési korszakok, sőt kulturális hasadások fölött is átível. Ezek mindegyike a görögség filologizáló s egyben filozofáló, azaz az induviduális nézeteknek teret adó, s azokat csoportosítani kész törekvéseinek hagyományából ered. 89
